Századok – 1937

Értekezések - BARÁTH TIBOR: A dunai táj a francianyelvű történetírás tükrében (1871–1935) - 203-230

a dunai táj a francia történetírás tükrében. 205 különben sem a magyarok mint politikai nemzet hajtották végre, hanem az apostoli király, aki a pápai korona révén „capitaine perpétuel de croisade" — örökös keresztesháborúbeli kapitány lett.1 Miután a magyarok letelepedtek Pannóniában, „melyet a morváktól, a frank hercegek örököseitől ragadtak el, csak nyelvüket tudták megőrizni, de nem fajuk tisztaságát, szokásaikat és vallásukat".2 A magyarság középkori történetének szemléletét vizsgálva, szinte szószerint azokat az észrevételeket kell megismételnünk, amelyeket az 1934—35. tanévben érvényben lévő francia középiskolai tankönyvek átvizsgálása alkalmával tettünk,3

nevezetesen, hogy a magyar középkor a francianyelvü munkákban csak igen hiányosan szerepel.4 Ennek távolabbi okait ezúttal nem fejtegetve, csak annak az anyagnak ismertetésére szorítkozunk, amelyet főleg a politikai történetre vonatkozólag találtunk. Az első dolog, ami szemünkbe ötlik, bizonyos lekicsinylés és annak örökös emlegetése, ami „hiányzott" a magyar történelemből. Az első „hiány" a középkori magyar történetben a nemzeti jelleg hiánya. Krofta ezirányii állítását arra építi, hogy a magyarok a latin nyelvet használták.5

Ancel viszont Jorgára támaszkodva abból következtet erre, hogy a magyarság a középkorban is rablóbanda volt.6

Calmette is úgy tudja, hogy a magyarságot később is egy „kaszt", a mágnások kasztja tartotta össze, amely „elnyomta" és „kizsákmányolta" a lakosság többi részét. Ez a fejlődés II. Endre alatt az Aranybullában érte el első csúcspontját.7

Nemzeti gondolat hiányában és erőszakon nyugodva — fűzhetjük össze a gondolatokat — megértjük, mért olyan gyenge a középkori magyar állam s miért él olyannyira bizonytalan életet.8 1 Jorga, Karácsonyi bírálatában, 73. 1. és u. ő : Origine et développement de l'idée nationale, 22. 1. 2 Jorga : Histoire des Roumains, 41. 1. — Calmette szerint Szent István 1000-től „majesté apostolique" címet kap a pápától. (Le monde féodal, 222. 1.) 3 Baráth, i. h. 442. 1. 4 Török Pál, beszámolva G. Hanotaux : Histoire de la nation française köteteiről, maga is megállapította, hogy Pinon szerint, aki e sorozatban a diplomácia történetét írta, a magyarok egyáltalán csak az újkorban lépnek az európai történelem színpadára. (Századok, 1930. 918. 1.). 5 Tchèques et slovaques. Le Monde slave, 1933. II. 19. 1. 6 J. Ancel : Géopolitique. (Paris, 1936.) 100. 1. 7 J. Calmette : L'élaboration du monde moderne. (Paris, 1934.) 232. 1. 8 „Au rythme de ces à-coups, tantôt indépendante et tantôt asservie au germanisme, la Hongrie, un jour menacée et le lendemain