Századok – 1937

Értekezések - SZILÁGYI LORÁND: Az Anonymus-kérdés revíziója (egy hasonmással) - 136–202

200 szilágyi loránd. önmagáról mond -— mintegy látjuk, amint élete két pálya között egy kis időre nyugvópontra jut —, annyira a valószerűség látszatát viseli, hogy már ezen okokból sem szabad annak őszinteségében kételkedni : Promisi et enim me facturum, sed aliis negotiis i mpeditus et tue petitionis et mee promissionis iam репе eram oblitus, nisi mihi per litteras tua dilectio debitum reddere monuisset. Átkutatva azokat a leveleket, melyeket Sainte Geneviève híres apátja a legkülönbözőbb személyekhez és legkülönbözőbb ügyekben írt, valóban találunk több érdekes analógiát arra, hogy az egykori tanulótársak, sőt magisterek később is felkeresték egymást leveleikkel, melyekben egymás munkái iránt is érdeklődtek. Egyik ilyen levele István apátnak az, melyben volt iskolatársának, Róbert mesternek, aki etájt a senon-i püspök udvarában élt, ajánlja egy barátja ügyét : Charissimo amico suo magistro Roberto, s a 1 u t i s plenitudinem et gaudii perfeetionem. (István apát több mint kétszáz levelében jóformán minden alkalommal más a salutatio !) Iucundo fruor spectaculo, quoties aut tui nominis audio son um, aut tue recordationis ingredior cogitatum. Facit hoc et prisca studiorum nostrorum com m unio et morum tuorum communi gratie conveniens habitudo... Dilectioni V e s t r e preces fundo, ut ei pro amore meo, et in agendo dictetis consilium, et in postulando patrocinium debeatis.1 De ennél is érdekesebbek azok a sorok, melyeket Tstván apát egy dán ifjúhoz intézett, aki, úgy látszik, Sainte Geneviève iskolájában végezte tanulmányait s aki, sajátságos módon ugyanazt a nevet viselte, mint a Gesta Hungarorum szerzője. Amantissimo fratri P e t г о de Dacia, S. Genovefe canonico, Stephanus de S. Genovefa d i с t u s abbas hangzik az intitulatio s utána ismét új fordulattal a salutatio : deposito Septentrionis frigore flamma charitatis ardere. A következő sorok mintha már Petro de Hung ar i a lennének intézve : Solitam non solutam2 fraternitatis et gratie tibi reservamus amicitiam fideli memória, nec t u a m compensantes 1 Migne, 211. к. 332. с. Ер. XXX. 2 A Gestában pontosan ugyanez a stiláris alakzat : m u n e r a non numerát a, amit szerzőnk három különböző helyen is