Századok – 1937

Értekezések - SZILÁGYI LORÁND: Az Anonymus-kérdés revíziója (egy hasonmással) - 136–202

180 szilágyi loránd. iuventutis sue temporibus . . . fideliter et excellenter sumraopere summaque diligentia servivisset), mivel ő is elutazandó volt : kérte a királyt, hogy rendeljen ki valakit az ország főurai közül, aki távollétében „omnes populos et hospites ecclesie Sancti Michaelis de Castro Ferreo" védelmezze, mire a király Poth nádor mosonyi ispánt bízta meg ezzel.1 Hasonlóképen Péter székesfehérvári prépost, királyi kancellárral kell azonosnak tartanunk azt a Péter éneklőkanonokot, akit 1184-ben szintén mint a székesfehérvári, káptalan tagját ismertünk meg.2 Ezzel azonban eljutottunk az Anonymus-kérdés — mondhatnánk — legkritikusabb pontjához, amelyen idáig minden elmélet hajótörést szenvedett : hogyha a Gesta-író királyi jegyző urának halála után az új királynak tovább szolgált, sőt ott csakhamar kancellárrá lett, miért nevezi magát munkájában az előbbi király jegyzőjének ? Sebestyén Gyula Adorján püspök szerzőségéről szóló, nagy gonddal kidolgozott munkájához mint nagyon is elütő epilógust csatolta a következő jegyzetet : „Abban pedig semmi rendellenesség sincs, ha egy krónikás idők múltával azt a korábbi hivatalát jelöli meg, amely inkább igazolja műve hitelét, mint a későbbi magas hivatal (!). Mivel Anonymus a nagy jogi jelentőséggel bíró helyi és genealógiai mondákból igen sokat merített, azt a kisebb állást jelölte meg (!), amely számos vidéki kiküldetéssel lévén kapcsolatban, sokkal alkalmasabb volt gyűjtésre, mint a nagyobb feladatok megoldására rendelt kancellárkodás, vagy a munkás világban később viselt még nagyobb hivatal."3 S hasonló hibában szenved K. Heilig elmélete is, aki meg éppen II. Géza tényleges jegyzőjéről tételezi föl, hogy az magát „néhai Béla király jegyzőjének" nevezi. „Ferner könnte man einwenden — mondja Heilig -— : Barnabas ist nach seinen Subskriptionen immer Gézas II. Notar ; wieso kommt er dazu, sich quondam bone memorie gloriosissimi Bele regis Hungarie nótárius zu nennen ? Der Fall muss doch offenbar so liegen : Anonymus war Notar eines Béla, nach dessen Tod er sein otium cum dignitate dazu benützte, um seinen Landsleuten von ihren Vorfahren zu erzählen ; quondam heisst also : vorzeiten, einst des verstorbenen Bêlas Notar." Majd később : „Es ist um diese Worte schon viel gekämpft, über diesen Ausdruck schon viel gedacht worden. Muss quondam 1 Kr. j. 322. 2 178. 1. 3 I. m. 82. 1. 11. j.