Századok – 1937
Történelmi irodalom - Schöffler; Herbert: Die Reformation. Ism.: Révész Imre 94
TÖRTÉNETI IRODALOM. 95 A szerző, kinek az angol reformációról szóló könyvét nemrég ismertettük e helyt,1 most még nagyobb fába vágta fejszéjét : a német és minden nemnémet reformáció keletkezésének szellemtörténeti megértéséhezi akar új szempontokkal szolgálni. Rámutat arra, hogy a német reformáció bölcsője a három nagy német művelődési zóna legszélsőjében, az Elba és a keleti határ közé esőben ringott. Ez az eredetileg szláv terület a németség nagy kolonizációs vállalkozásának színhelye volt, a keresztyén vallás és a latin-görög középtengeri kultúra hatásai sokkal későbben és 1517 előtt sokkal felszínesebben érték, mint a másik két zónát (az Elbától a régi római limesig, illetőleg azon túl a birodalom határáig). Itt tehát a Róma egyházához és antik művelődési kincséhez való ragaszkodás nem tudott oly mértékben kifejlődni, mint pl. a Regensburg—Taunus—Köln vonalon és attól nyugatra, illetőleg délre. Wittenberg a „koloniales Vorgelände" nyomorúságos kisvárosa volt, patriciátussal nem bírt, fiatal egyetemének semmi gyökere nem volt még a német szellem életében. A reformáció vezetői kivétel nélkül ifjú emberek voltak, világi támogatói pedig legelőször mind egyetemnélküli territóriumokról kerültek ki, ahol az egyetemeken uralkodó teológiai, skolasztikái hagyomány nem kötötte meg kezüket. A régi, híres egyetemek s a rájuk hallgató uralkodók, városok sokáig és elkeseredetten védekeztek a reformáció ellen. Általában : nemcsak Németországban, de azon kívül is, oly területeken tudott legerősebben meggyökerezni a reformáció, amelyek a keresztyéniesült római birodalmi eszme középpontjától messzebb esnek s ahová ez az eszme, a katolikus egyház legerősebb lelki hatásain át is, már csak gyengébb sugarakat tudott bocsátani az egész középkor folyamán. Mindvégig lebilincselő, nagy tömörítő s egyben világosító művészettel megírt fejtegetéseit talán legjobban a következő néhány sorával lehet összefoglalni : ,,A reformáció, a középtengeri hagyományhoz képest, művelődési tekintetben újonnan tört ugaron állt ; az egyház viszont több mint évezredes tapasztalattal rendelkezett. Az, amit a wittenbergiek cselekedtek, egyetlen síkban mozgott mind a lelkiség, mind az életkor, mind a társadalmi réteg, mind a tudomány tekintetében : innen van a mozgalom képében az elemi egyértelműség, amely a világtörténetben mindig új kezdetet jelez. Rómának pedig, amikor a támadó súlyos csapásai alatt végre fenntartás nélkül meg tudta ragadni az ügy lényegét, magát az egyházi kérdést, volt szeme az emberekben egymás mellett élő minden erő számára, akármilyen lelki, életkorbeli, társadalmi vagy műveltségi síkban feküdtek is azok az erők. Róma nemcsak Róma tudott lenni, hanem éppúgy tudott lenni katalán hegyi városka is, délnémet kisváros is, lengyel erdei falu is — tudott lenni renaissance-Párizs, paraguayi vadon és japán misszió" (88—89. 1.). Sch. e szemlélete határozottan elmemozdító. Ha nem csinál belőle valaki kizárólagos kulcsot a reformáció szellemtörténeti 1 Századok, 1936. 325—27. 1.
