Századok – 1937

Történelmi irodalom - Schöffler; Herbert: Die Reformation. Ism.: Révész Imre 94

94 TÖRTÉNETI IRODALOM. 94 hanem a Szentszék kizárólagos jogkörét illette volna. Az a tény pedig, hogy az iskola mint a budai konvent szerve továbbra is a rend generálisa alá tartozott, arra mutat, hogy az átszervezés nem érintette annak jellegét, különben teljesen autonóm intézménnyé kellett volna válnia. Egyébként az átszervezés okát megmondja Bandello idézett nyilatkozata : Budán valósággal szokássá lett bizonyos kötelező tantárgyak elhanyagolása, amit feltétlenül orvosolni kellett. Az átszervezés tehát semmi esetre sem jelenthette a budai „Studium generale"-nak egyetemi rangra való emelését, s következéskép az nem is juthatott abba a helyzetbe, hogy magisteri címet osztogathasson. Ez nem is igazolható semmiféle adattal, még Fr. Andreas de Quinque-Ecclesiis példájával (amelyre hivatkozni szokás) sem, hiszen az 1525.-i nagykáptalan idevonatkozó határozata szóról szóra ezt mondja : „Approbamus magisteria X, Y, stb. ... et lecturam Fr. Andreae de Quinque-Ecclesiis, cui concedimus, quod possit suscipere magisterii insignia in conventu et universitate Budensi."1 Itt szó sincs Fr. Andreas magisterségéről, csak lektorságáról, s nem is a magisteri fokozatot engedélyezik neki, hanem csak a magisteriummal járó jelvények felvételét, azaz, hogy a budai konventben magisterek módjára taníthat, nemcsak felolvashatja a szentenciákat és a bibliát, hanem magyarázhatja is azokat. Nem mond sokat az „universitas" kifejezés sem, mert akkor még nem jegecesedtek ki a terminus technikusok s az „universitas" szót vegyesen használták a „Studium generale"-val, egyformán mindkét intézmény jelölésére. így lesz világossá E. alapos érveinek olvasásakor, hogy elhibázott dolog a középkori Budán teológiai egyetemről beszélni. Ábel Jenő ama megállapításához, hogy a Mátyás királytól alapított s a Szent Miklósról elnevezett budai domonkos-zárdában működő egyetem csak teológia és filozófia tanítására szorítkozott, összes érveit kizárólag a domonkos-rendi „studiuni generale"-nak csak töredékes részletekben ismert történetéből meríti, mely, ha Iványi Béla kutatásai folytán érdemlegesen ki is bővült, nem szolgálhat többé a mindmáig felkarolt régi tétel támogatására, mintha ez az iskola egyetem lett volna. De ha E. könyvének tanulságai után le is kell mondanunk egy állítólagos egyetem létezéséről, bőven kárpótol érte azzal, hogy mint a középkori theológiai iskolázás nélkülözhetetlen forrásműve kimerítő felvilágosítást nyújt ama szakoktatás rendjére és viszonyaira, melynek a budai „Studium generale" is otthona volt. Baníi Florio (Róma). Schöífler, Herbert: Die Reformation. Einführung in eine Geistesgeschichte der deutschen Neuzeit. (Das Abendland. Forschungen zur Geschichte europäischen Geisteslebens I.) Bochum-Langendreer, 1936. Pöppinghaus. 8°. 109 1., 2 térkép. 1 Mon. Ord. Praed. Hist. VIII. 423., IX. 1. 1.