Századok – 1937
Történelmi irodalom - Rauscher; Rudolf: Několik úvah a programu a cílech slovanskích právních dějin. Ism.: Murarik Antal 86
90 TÖRTÉNETI IRODALOM. ménye.1 Ezt a logikus módszert kívánják a jogtörténészek utánozni, csakhogy nincsenek tisztában azzal, hogy a nyelv és a jog között mélyreható különbözőség van. A nyelv ugyanis formális valami : független azoktól az eszméktől, amelyeket általa kifejezünk. A nyelv mitsem változik azzal, hogy előbb ilyen, majd meg homlokegyenest ellenkező gondolatot fejeztünk ki vele. Egy jogrendszer azonban merőben tartalmi léttel bír. Formális csak a jog fogalma. Ez azonban csak a tudomány absztrakciója : ,,a" jog. Az egy adott jogrendszerben kifejezésre jutó gondolatok, eszmék az életviszonyokat szabályozzák. Ténylegesen azonban az életviszonyok szabályozása csak a logikai, fizikai és szociológiai korlátok között lehetséges. Az ettől eltérő, az életviszonyok adottságait tekintetbe nem vevő szabályozás követésre nem találhat : nem lesz élő joggá. Ezért tehát a jogrendszer kénytelen az életviszonyokhoz és azok változásaihoz idomulni. A nyelv viszont legfeljebb új fogalmakra való szóteremtésben idomul az életviszonyok változásához, de nagyban-egészben változatlan marad. Ennek alapján aztán azt állíthatjuk, hogy egyfelől hasonló életviszonyok hasonló jogrendszerekhez fognak vezetni, másfelől viszont az életviszonyok rokonságából korántsem lehet nyelvrokonságra következtetni, amint nem is akad nyelvész, aki ezt tenné. íme tehát, a kultúra két termékének, a nyelvnek és a jognak útjai elválnak. A nyelvrokonság kifejlődéséhez elégséges az a tény, hogy az egy nyelvcsaládot alkotó népek valamikor közös társadalmat alkottak legyen, amely társadalom egyik konvencionális terméke a közös nyelv volt. A jogcsaládok — ha egyáltalában érdemes ezt a fogalmat használni — nem a közös társadalomban, közös őshazában gyökereznek, hanem a hasonló életviszonyokban. Ezért aztán egészen valószínűnek, sőt bizonyosnak látszik, hogy a szláv őshazában igenis létezett közös ősszláv jog. De az ellen már — az elmondottak alapján —- határozottan állást kell foglalnunk, hogy olyan jogintézményeket, amelyek az egyes szláv népeknél mint közös, hasonló jogintézmények későbbi korban jelennek meg egyező módon, ne a hasonló életviszonyokból fakadó hasonlóságnak, hanem a közös őshazából való eredetnek tudjunk be. Ha a szlávisták okoskodását ad absurdum kívánnók vezetni, szláv jogintézményeket lehetne kimutatni az — inka jogrendszerben is. Ekként kell azonban megítélni a szláv és a magyar jog egymásrahatásának és általában minden — kétesértékű ! — jogi hatásnak kérdését is. Az életviszonyok hasonlósága sokkal nyomatékosabban fog hasonló jogintézményeket produkálni, mint két nép puszta földrajzi közelsége, sőt akár érintkezése is. Jogintézmények megváltoztatása ugyanis nem olyan egyszerű, nem történik olyan csupán felületi hatások mellett, mint azt nálunk is sokan hiszik. Minden jogváltoztatás életviszonyokat, érdekeket érint ! A jog nem nemzeti tánc vagy valamiféle más 1 Melich János egyetemi előadásai nyomán.