Századok – 1937

Történelmi irodalom - Ehrle; Francesco: I piu antichi statuti dell facolta teologica dell’Universita di Bologna. Ism.: Banfi Florio 91

TÖRTÉNETI IRODALOM. 91 népszokás, amelynek átvétele utóvégre senkinek az érdekébe nem gázol. Semmiesetre sem áll meg tehát az a nézet, amely a magyar jogrendszert egyszerűen fényképezőlemeznek nézi, melyre a szláv jogélet fénykévéi hatottak, s amelyből most a szláv jogtörténészek a szláv jogot újra elő akarják hívni, elretusálva a nem szlávnak tartott vonalakat. Mi sem áll távolabb tőlünk, mint az a fikció, hogy a magyar jog mentes minden külföldi behatástól. Ellenben az is bizonyos, hogy a magyar jogrendszer is hatott a szomszédos szláv népek jogrendszerére. E mindkétirányú hatások vizsgálata a szláv és magyar jogtörténészek közös feladata. Igaz örömmel vesszük tudomásul, hogy e kérdés felvetésénél szláv tudósok részéről csak saját jogrendszerük túlbecsülésével találkoztunk, de a magyarsággal szemben ellenséges érzülettel nem. Nyújtson ez a körülmény is újabb alapot a szláv és a magyar jogtörténészek együttműködésére ! Murarik AnM (Prá

g a—Budapest). Ehrle, Francesco : I piii antiehi statuti délia facoltà teologica dell'Università di Bologna. (Universitatis Bononiensis Monumenta. I.) Bologna, 1933. 8°. CCXVI, 152 1. A római egyház néhai könyv- és levéltárnokának nagy kiadványa nemcsak azért érdekel bennünket, mert Békefi a bolognai egyetem jogi fakultásának statútumaival foglalkozott már. Ezenfelül értékes anyagot hoz teológiai iskoláztatásunk bolognai kapcsolataira és becses tanulsággal szolgál a budai „studium generale" jellegének megítéléséhez. Bevezetőül megrajzolja a bolognai egyetem s itt különösen a teológiai kar szervezetének fejlődését, egybevetve azt a középkori teológiai egyetemek — főleg a párisi — keletkezésével. Ezután közreadja a teológiai kar statútumainak egy bolognai (1364) s egy bécsi (1440) kódexben ránk maradt szövegét, melyet nélkülözhetetlennek tart a középkori teológiai oktatás általános ismertetéséhez, tekintve az egyetem nemzetközi jellegét. A bolognai egyetemnek ez az európai jelentősége szembetűnően kifejezésre jut az ott képesített teológiai magisterek és bekebelezett doktorok eddig teljesen ismeretlen matrikuláiból, melyeket E. könyve végén függelékben közöl. Itt a magisterek között mindjárt a következő domonkosrendi teológusokra találunk : 401. sz. : „Mag. Jacobus de Septem-Castris de Ungaria", aki 1485 május 16.-án nyerte el a doktori fokozatot ; 410. sz. : „M. Valentinus de Septem-Castris de Ungaria" (1491 április 9.), ugyanaz, aki az 1498.-i káptalanon Ferrarában, s az 1501.-in Rómában1 képviselte rendtartományát ; 425. sz. : „M. Marianus de Ungaria" (1495 szeptember 11.) ; 427. sz. : ,,M. Michael de Ungaria" (1497 április 11.), akit E. az irodalomtörténetből is jól ismert hasonló nevű szerzővel 1 Mon. Ord. Praed. Hist. VIII. 423., IX. 1. 1.