Századok – 1936

Történeti irodalom - Lederer Emma: A középkori pénzüzletek története Magyarországon. Ism.: Holub József. 437

437 TÖRTÉNETI IRODALOM. nyelvű művéről és Kristóf Gy. románnyelvű magyar irodalomtörténetéről. A kritikák egyrésze magyar eredményeknek külföldön való megismertetését célozza. Az új folyóirat új irányokat, de régi értékeket szolgál. Mint a Pázmány-egyetem most alakult Keleteurópai Történeti Intézetének kiadványa, a fiataloknak igyekszik kifejezéslehetőséget nyújtani. Reméljük, hogy akikhez fordul, méltók lesznek a bizalomra és megőrzik mind a fiatalos célkitűzést, mind az eredmények és a közlésmód kiforrott tárgyilagosságát, vagyis az értékeket, melyek az Archívumot most, indulásakor, jellemzik. Elekes Lajos. Lederer Emma: A középkori pénzüzletek története Magyarországon (1000—1458). Budapest, 1932. 8°. 272 1. L. nagy munkájának bírálatánál már eleve javára kell írnunk azt, hogy nem ijedve meg a nehézségektől, amelyek a majdnem egészen töretlen úton eléje tornyosultak, nagy lelkesedéssel lépett erre rá, hogy középkori gazdasági életünk igen fontos területeire és kérdéseire, amelyek eddig eléggé homályban voltak, fényt derítsen. Hogy munkájának így vannak hiányai, azzal szerző is tisztában van, hiszen megfelelő előmunkálatok híján úgyszólva kizárólag a saját levéltári kutatásaira volt utalva ennél a sokrétű kérdésnél. Minthogy azonban kétségtelenül tőle várhatjuk gazdaságtörténetünk ily természetű fontos kérdéseinek alapos tisztázását, az alábbiakban munkája eredményei mellett rámutatunk tévedéseire és hibáira is. Szerző abból indulva ki, hogy a középkor pénzüzletei közt az első helyet a zálogkölcsön foglalja el, még pedig az olyan, amelynél zálogul földet kötnek le, tárgyalását a birtokzálogüzlettel kezdi. (A birtokzálogüzlet kialakulása. 13—50. 1.) Okleveles adataink alapján úgy látja, hogy a hitelélet nálunk a XII. század második s a XIIÍ. első felében — a kezdődő pénzgazdasággal — indult meg ; ekkor találkozunk az első birtokelidegenítésekkel is, amikor mozgékonyabbá válik a birtok, s az egyház és az új nagy földesurak a kezdődő hiteléletet birtokszerzés céljaira használják fel. A XIII. század elején — írja — még nagy eseménynek számít, ha birtokot vásárolnak, s II. Endre még 1221-ben is kiemeli egy oklevelében, hogy a pannonhalmi apát „egy birtokát pénzért jogosan szerezte meg" (15—16. 1.). Hogy azonban a birtok most kezdett volna mozgékonyabbá válni, arról nem tudunk, s a birtokelidegenítések is sokkal meszszebbre mennek vissza, hiszen már Kálmán törvényeiben azt olvassuk, hogy „hereditas emptitia nulli heredi aufíeratur", s Márton comes is még a XII. század első felében vásárolta azt a földjét, amelyet a csatári apátságnak adott (Magyar Könyvszemle. Űj f. I. 15. 1.), 1160 körül pedig a veszprémi prépostnak várszolgáktól vásárolt földjét említik (Fejér, IX/7. 634. 1.). Nem számíthatott tehát a XIII. század elején nagy eseménynek birtok adásvétele, s az említett 1221.-i oklevélben is nem a „pro