Századok – 1936

Történeti irodalom - Ila Bálint: A Thurzó-levéltár protestáns egyháztörténeti iratai. Ism.: Vanyó Tihamér. 81

84 TÖRTÉNETI IRODALOM. 84 családtörténeti műve és Fabó András munkái alapján készítette. Leggyakoribbak a hely- és személynevekre vonatkozó jegyzetek, utóbbiak gyakran levéltári forrásokon alapulnak, nem egyszer ismeretlen, helyi jellegű protestáns munkákból vannak dicséretesen összeállítva. Nagy mértékben zavaró az a körülmény, hogy minden okmánytári darab külön számozott jegyzeteket kap, s így megtörténik, hogy egy oldalon két, ugyanolyan számmal ellátott jegyzet is előkerül. Az egyébként nagy gonddal szerkesztett jegyzetanyag néhány hibájára is szeretnők a szerző figyelmét felhívni. A 91. 1. 4. jegyzetében Alsólendvai Bánffy Kristóffal kapcsolatban csak szokásból írhatta a szerző, hogy ,,ősi ev. hitét 1614 körül hagyta el", mert e család életében az ev. hit a katolikushoz viszonyítva inkább új és rövidéletű volt (v. ö. Payr S. : A dunántúli ev. egyházkerület története. I. 404. 1.). A 127. 1. 3. jegyzetéhez : a Báthory Gábor elleni akcióra Angyal feldolgozása óta már xíjabb anyag került napvilágra a római Román Akadémia kiadásában : Jon Moga : La contesa fra Gabriele Báthori e Radu Serban vista dalia Corte di Vienna. (Diplomatarium Italicum III. Roma, 1934. Libreria di Scienze € Lettere. 42-—125.1.) A 167. 1. 2. jegyzetében a szepesi prépostság megalapítását 1209-re teszi, pedig ez korábban történt. Ugyanebben a jegyzetben Hetesi Pethe Márton prépostságát 1588-cal kezdi 1587 helyett, és ugyanitt, továbbá a 169. 1. 2. és 206. 1. 4. jegyzetében, valamint az indexben is Hosszútóthi Istvánt ír László helyett. Mindezekről felvilágosította volna Pirhalla könyve (A szepesi prépostság vázlatos története 6—7, 306. és 343. 1.), amelyet egyáltalán nem idéz. A 181. 1. 5. jegyzete komoly félreértésre ad alkalmat és nem felel meg a történelmi valóságnak. Ebben ezt írja : „Listhius István, János győri püspök fia", holott az igazság az, hogy L. János felesége halála után pappá lett, utóbb veszprémi, majd győri püspökké, s István fia természetesen régen elhalt feleségétől született. Ez a szerző által is használt Nagy Iván-féle műből világos. (Magyarország családai VII. 145. 1.) A 183. 1. 3. jegyzetében Horvátország és Szlavónia reformációjára a szerző nem idézi Tarczay Erzsébetnek Payrénál újabb és jóval bővebb művét : A reformáció Horvát-Szlavonországban. (Teológiai Tanulmányok. 8.) Debrecen, 1930. A 218. 1. 1. jegyzetében Nóvák Miklós esztergomi kanonokra nézve használnia kellett volna Kollányi könyvét : Esztergomi kanonokok 1100—1900. A 255. 1. 4. jegyzetében a pozsonymegyei Deáki templomának 1613-ban az evangélikusok számára történt visszaadásához levéltári jegyzetet idéz, pedig sokkal többet megtudhatott volna a Pannonhalmi Rendtörténetből (IV. k. 180. sk. 1.), mert az 1613-i átadással még korántsem fejeződött be a viszály. Végül megjegyezzük, hogy a szerző, úgy látszik, nem ismeri Milena Linhartová munkáját (Epistulae et acta nuntiorum Apostolicorum apud Imperatorem 1592-—1628. IV/1 : 1607. Pragae, 1932. XXV+437 1.), pedig ebben sok anyag van Thurzó Györgyre s a korabeli vallási viszonyokra stb. A név- és tárgymutatóban is végeztünk néhány próbát s a