Századok – 1936

Történeti irodalom - Schwarz Ernst: Die Ortsnamen der Sudetenländer als Geschichtsquelle. Ism.: Fekete Nagy Antal. 85

TÖRTÉNETI IRODALOM. 85 nagy munka teljes elismerése mellett hibaként a következőket említjük meg : vannak helytelenül megválasztott, semmitmondó címszavak, pl. Feltétel a békés megegyezésre, ítélet Nagymagyarban, Márciusi végzés, Teológia ; más címszavaknál viszont nem teljes, kimerítő a lapszám felsorolása, így pl. Ellenreformáció, Hodegos cáfolata, Patrónusok. A Vallásgyakorlat alól kimaradt : Varasdi v. gy. A munka külső kiállítása szép, de legyen szabad megjegyeznünk, hogv ilyen hosszúéletü forrásmunkák jobb papírt kívánnak. A bevezetést az okmánytárnál is használt rendes nagyságú betűkkel lenne ajánlatos adni, a boríték hátsó részén pedig az Adattár eddigi köteteit feltüntetni s legalább általánosságban jelezni az egyes kötetek tartalmát, megrendelhetőségét és árát. Vanyó Tihamér (Pannonhalma.) Schwarz, Ernst: Die Ortsnamen der Sudctenländer als Geschichtsquelle. Forschungen zum Deutschtum der Ostmarken. Zweite Folge : Quellenforschung. Zweiter Band. München und Berlin, 1931. N. 8°. XV+5071.13 ábra, 1 alaptérkép és 10 fedővázlat. A nálunk is ismert nevű Sch. elsősorban nyelvészeti szemszögből készült munkája a történet, régészet és nyelvészet egymást kiegészítő adataiból leszűrhető eredményeket kitűnő módszertani jártassággal és alapossággal alkalmazza és egy eddig kétségtelenül sok esetben vitás terület településtörténeti problémáit tisztázza. A hatalmas forrásanyagra és irodalomra felépített vaskos kötet részleteredményeinek ismertetése helyett itt csupán a munka vázlatát és végeredményét foglaljuk össze röviden. A könyv két fő részre tagozódik. Az első rész a helynevek kialakulásával és további alakváltozataival foglalkozik. Az Itáliától északra eső területet először említő görög és római írók (Ptolemaeus, Plinius, Caesar, Strabo, Tacitus, stb.) munkáiban található, összehasonlításra alkalmas adatok segítségével a Sudetenländer, tágabb német értelemben Csehszlovákia földrajzi neveinek ősi alakja és nyelvi eredete is meghatározható. A fennmaradt földrajzi és népnevek azt bizonyítják, hogy a tárgyalt területet a Kr. u. I. századtól kezdve az illírek (pannonok) lakták, akiknek a nyelvéből származnak a March, Oppa, Morava, Odera, stb. folyónevek. Az illíreket a kelta bójok váltották fel, akiknek emlékét az Éger, Duna, Iser, stb. kelta eredetű folyónevek tartották fenn. Az első germán törzsek a Kr. е. II. században telepszenek meg az Elbe völgyében, még pedig a hermendurok és a nyugati szvévek, akiket a markomannok és quadok követtek. Tőlük származnak az Elbe, Moldva, Elster, Mulda stb. folyónevek. Az első szláv törzsek, akiknek őshazájuk az újabb kutatások szerint semmiesetre sem lehetett a Duna középső folyása, vagy a Tátra vidéke, a Kárpátok északi lejtőjén elterülő őshazájukból nyugatra vándorolva csak a germán törzseknek az avarok előnyomulása folytán bekövetkezett továbbvonulásakor, a Kr. u. VI. század utolsó negyedében tűnnek fel. Ettől az időtől kezdve