Századok – 1936

Történeti irodalom - Ila Bálint: A Thurzó-levéltár protestáns egyháztörténeti iratai. Ism.: Vanyó Tihamér. 81

TÖRTÉNETI IRODALOM. 81 célját adja : a latin szellem termékenyítő hatását a magyarság életére. Szinte kár, hogy a könyv Mohácsnál befejeződik. Ezért szívesen reméljük, hogy vagy az ő, vagy valamelyik tanítványának tollából a XVI. századot is ajándékba kapjuk. A magyar humanista kutatás számára H. könyve jelenti az első összefoglalást, mely ugyan más szempontú, de világos rendszerezésével megkönnyíti a további szakkutatást, kiemel egy-egy elhomályosult kérdést, fölvet számtalan új indítékot, termékeny módszertani és stílusbeli lehetőségekre mutat irányt. A művelt magyar közvélemény számára pedig az öneszmélet új forrásait nyitja meg. Véglegesen útját vágja jónéhány előítéletnek. Megerősíti a magyar szellemi élet folytonosságának tudatát, kihangsúlyozza autonómiáját. Egészben véve felfedezi a humanizmust, mint a magyarság művelődési formáját. Kardos Tibor. IIa Bálint: A Thurzó-levéltár protestáns egyháztörténeti iratai. (Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár. XV. évfolvam.) Budapest, 1934. 8°. VIII+321 1. Tiszteletet és nagyrabecsülést érdemlő az a határozott vágányokon mozgó, céltudatos s még a legsanyarúbb viszonyok közt is áldozatokra kész tudományos törekvés, amely a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság tevékenységét jellemzi. A magyar katolikus történetírás, amely a világháború előtti félszázadban hatalmas munkaszervezete és főpapjainak áldozatkészsége folytán teljes tudományos vértezettséggel ellátott, méretekben és kiállításban oly páratlan müveket tudott létrehozni, mint pl. a Vatikáni Magyar Okirattár, a Pannonhalmi Rendtörténet és az Egyháztörténelmi Emlékek, méltán tekinthet fel példaként az arányaiban ugyan kisebb, de lendületében, alaposságában egyáltalán nem hátrább álló, intézményszerű folytonosságában és szívós kitartásában pedig egyenesen mintaképül szolgáló protestáns vállalkozásra. Emellett még külön ki kell emelnünk, hogy a Protestáns Egyháztörténeti Adattár az új szerkesztőnek, Mályusz Elemérnek személyében oly szakembert nyert meg magának, akinél jobbat — a történelmi felfogásban és feldolgozásban való modernségét és véka alá nem rejtett protestáns öntudatát tekintve -— igazán nem találhatott. Szerkesztői működését azért is örömmel kell köszöntenünk, mert ezáltal legalább némileg megtöri azt a külföldön teljesen ismeretlen, de nálunk hallgatólagosan vallott elvet és gyakorlatot, hogy az egyháztörténet művelése csak egyházi férfiaknak való csemege, s tulajdonképen nem is egyenlő rangú társa a történettudomány többi ágának. Ennek a különleges magyar felfogásnak ékesen szóló bizonyítéka az a körülmény is, hogy nálunk az egyháztörténelemnek a tudományegyetemek bölcsészeti fakultásain nincs polgárjoga, hanem csupán a teológiai fakultásokon való szereplésre van korlátozva. Mályusz Elemér a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár XIV. évfolyamának elején fejtette ki nagyarányú szerkesztői munkatervét. Eszerint a magyar protestáns egyháztörté-Századok. 1936. I-III. 6