Századok – 1936

Történeti irodalom - Ila Bálint: A Thurzó-levéltár protestáns egyháztörténeti iratai. Ism.: Vanyó Tihamér. 81

82 TÖRTÉNETI IRODALOM. 82 net döntő fontosságú, központi kérdéseiről (gályarabság, Resolutio Carolina, II. József türelmi rendelete, az 1790-i vallásügyi törvény keletkezése stb.) a M. Tört. Társulat Fonteseihez hasonló, alapos feldolgozással ellátott forráskiadások fognak napvilágot látni. Az Adattár köteteiben pedig egy-egy fontos történeti kérdésre vonatkozó iratok, lehetőleg lelőhely szerint csoportosítva s a részletesebb történeti bevezetést mellőzve kerülnek majd kiadásra. Az Adattárnak az a feladata, hogy egész levéltári sorozatok módszeres átvizsgálása alapján azokból a nagy anyag lényeges részeit összetömörítve adja, s így a protestáns egyháztörténet kutatóit az átnézett levéltárakban, sorozatokban való további céltalan és időrabló keresgéléstől mentesítse. Az Adattár elé kitűzött célt eszményien helyesnek tartjuk, de a bevezető tanulmánynak programmszerű mellőzésével nem érthetünk egyet. Minden történész tapasztalatból tudja, hogy még a legkimerítőbb és legkörültekintőbb név- és tárgymutató sem pótolja az iratok fontosságáról, legfőbb tárgycsoportjairól felvilágosító bevezetést. Töméntelen fölösleges keresgélést jelent ez és gyakran sok bosszúsággal jár, mert olykor a címszó csábító, de az anyag silány. Véleményünk szerint senki sem ismeri jobban az iratok anyagának értékét és a megfelelő irodalmat, mint az akták kiadója és jegyzetelője. 0 tudja munkája elvégeztével a legjobban megállapítani, hogy mi az igazán újszerű a forráskiadásban, mi a középszerű, de azért még mindig hézagpótló, s mik az eddigi szemléletet egyszerűen megerősítő, szürkébb elemek. Míg így ő egyszer rágja át magát fáradságosan a köteten, addig a bevezetés híján minden mélyebb érdeklődésű történésznek ezt újra és újra meg kell tennie. Ha a tárgy nem ad egységes feldolgozásra alkalmat, akkor az anyagból nyerhető főbb tárgycsoportok szerint kell a bevezetést tagolni. Például a pápai követek jelentéseinek kiadásánál általában ez a módszer a legcélravezetőbb. Természetesen nem gondolunk többszázoldalas bevezetésre, hiszen akkor szinte felesleges az okmánytár. De többszázoldalas levéltári anyag elé csak néhány oldalas előszót írni, ez a közzétevőre nézve igen nagy szellemi önmegtagadás és hálátlan feladat, mert csak a téglahordó szerepét juttatja neki ; az olvasó számára pedig szintén kereszt, mert ismeretlen, gazdag termésű tábla elé állítja, amelyen neki kell rendet vágnia. Az Adattár jelen kötetében I. az Országos Levéltár Thurzólevéltárának kiaknázásával egy egész korra való okmánygyüjteményt adott a protestáns egyháztörténetírásnak. Rövid, mindössze négy apróbetűs oldalra terjedő előszó után 265 szám alá csoportosítva közli a gazdag levéltárból a célnak megfelelően kiválasztott anyagot. Aki már foglalkozott hasonló természetű iratok sajtó alá rendezésével, az tudja, hogy mily hosszú, szívós munka eredménye egy-egy ilyen kötet ; milyen sokoldalú tudományos ismeretet és utánjárást tételez fel az anyag kiválasztásának és jegyzetelésének ez a módja. Nincs jobb iskola fiatal történész számára ennél a megindulásnál. Ezért szívből köszöntjük I.-ban a magyar protestáns egyháztörténelemnek kivételesen