Századok – 1936

Történeti irodalom - Geramb Viktor ld. Mautner Konrad 76 - Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus. Ism.: Kardos Tibor. 76

80 TÖRTÉNETI IRODALOM. 80 H. könyvének Janus Pannoniusról szóló fejezete egyike a legszebb részeknek ebben a teljes lélekkel írott könyvben. A Hunyadiak nemzetállamát dicsőítő humanista költőben a magyarországi hazafias műköltészet megalapítóját és ugyanakkor az irodalmi tudatosság olyan képviselőjét írja le, aki évszázadokkal megelőzte korát. Arcképéhez a részletkutatás alig tudna valamit hozzátenni. Hacsak azt nem, hogy Janus Pannonius, mint a Jacobus Antonius Marcellusra írott dicsőítő költemény mutatja, jól ismerte Dantét is, hogy költői hivatástudatát Ennius emléke szította, • hogy Janus hazafias költészete mélységes emberszeretetéből, békevágyából fakadt. Mert a korabeli magyarság legeurópaibb alakja, Janus gazdag, vívódó léleknek majdnem hatalmasabb, mint költőnek. Egyedülvalósága, ellentéte magyar kortársaival, versengése a királlyal másban, mint összeesküvésben és bukásban nem fejeződhetett be. Kétségen kívül, nem olyan töretlen szépségű alak, mint H. választott hősei, Hunyadi, vagy Vitéz János. Vitéz csodálatában egyet kell érteni mindenkinek. De Hunyadi Jánosnál már vannak olyan egyéni törekvések, mozzanatok, melyek fiában kifejlődtek és többszörös, jogos kritikát hívtak ki. Az apa nagy katona, de a lángész mégis csak Mátyás király. Mindenesetre ezek a kérdések csupán járulékosak, ezért lehetséges bennük különféle magyarázat. H. könyve a magyar humanizmus történetének további folyamán is újabb meg újabb meglepetéseket, termékenyítő gondolatokat vet föl. A magyar humanizmus jellegének felismerésében egykor még nagy szerepet fog játszani a Werbőczyről írott fejezet. H. kezdeményezése a kolostori humanizmus felvetése is. Könyvét olvasva tűnik csak igazán méltánytalannak, hogy Taurinus ,,Stauromachia"-járól Márki Sándor óta senki sem emlékezett meg. Egészbenvéve ámulatra késztet az anyagközlés tömege. Pedig csak az egyes problémákkal szembenállva láthatja bárki, hogy a szerző milyen emberfölötti akadályokat küzdött le. A kezdetleges állapotban lévő részletkutatások a XIV. századról és Zsigmond koráról úgyszólván semmit sem adtak. Mindössze Mátyás korának rajza támaszkodhatott jelentékenyebb előmunkálatokra. A Jagellók korára és az utána következő időszakra ismét elenyészően kevés az előmunkálat a feldolgozatlan anyag sokaságához képest. Horváth János a részletkutatások jelenlegi helyzetéhez alkalmazta módszerét, mely egyúttal a humanizmus egyéniséggondolatának is kedvez. A jelenségeket csoportokba foglalta, pl. Vitéz János csoportja szerint, Janus Pannonius csoportja szerint, vagy a Jagelló-kancellária vezető személyiségei, Bakócz és Szatmári csoportja szerint. A csoportokból emelkedik ki egy-egy nagy egyéniség, akinek azután arcképét adja. E módszer minden későbbi tágítást elbír és megóv azoktól az ellenmondásoktól, melyek be szoktak következni, ha fejlődésben lévő tudományró1 kell összefoglalást adni és a szintézis olyan gondolatébresztő, mint H.-é. Ellenkezőleg, a szerző által megadott keret az egész magyar humanizmus-kutatás értelmét és vég-