Századok – 1936

Történeti irodalom - Geramb Viktor ld. Mautner Konrad 76 - Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus. Ism.: Kardos Tibor. 76

Történeti irodalom. Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. 3Iagyar humanizmus. (Magyar Szemle Könyvei, XII.) Budapest, 1935. 8°. 307 1. H. könyve harmonikus alkotás, mert összhangban áll a szerző egész eddigi munkásságával. A „Magyar irodalomismeret" szerzője továbbfejlesztette azokat az alapelveket, melyeket ,,A magyar irodalmi műveltség kezdetei"-ről szóló könyvében is követett. A magyarság irodalomtudatát ábrázolja a reneszánsz korában, ahogyan azt egy új, hatalmas, európai szellemi áramlat, a humanizmus meghatározta. Ebből következik, hogy nem a humanizmus belső története irányítja munkáját, nem az új áramlat hatóerejének fokozódása és terjedésének egyre szélesebb körei irányítják humanizmusszemléletét. De nem is külső történetet ad, hanem azt ábrázolja, hogy milyen szerepet játszott a humanizmus mint műveltségi tartalom a reneszánsz-korabeli magyarság, sőt általában a magyarság irodalmi életében. A nemzeti műveltség megosztódását adja elő a humanizmus segítségével. „Bevezetésiében olyan vezérelvet választ, mely a reneszánszot olasz nemzeti mozgalomnak fogja fel. így aztán különválasztódik minden olyan jelenség, mely az említett kört meghaladja : egyházi humanizmus, népies laicizmus, a természettudományok fejlődése, platonizmus, az averroista tanítások, Occam követőinek jelentősége, stb. Max Wolff szintetikus cikke nem oldja fel kellőképen a reneszánszra vonatkozó, már eddig is végeláthatatlan részletkutatások tömegét. Azonban az élet integrális újjászületésének gondolata feltétlenül kívülesett H. irodalomelméletének keretein és jelen könyve célkitűzésein. De, amennyi szükséges, annyit ebből a gondolatból is felvesz a szerző, amikor hangsúlyozza, hogy a humanizmuson kívül és attól függetlenül is volt újjászületés. A ,,Bevezetés"-hez mindössze talán csak annyit lehetne hozzáfűzni, hogy az olasz nemzeti újjászületés a római hagyományok újraébredésén kívül a comunék politikai életére, majd később a vulgáris irodalomra is támaszkodott. Másrészt hangsúlyozni kell, hogy a Róma-eszmény a nemzeti határoknál távolabbi határokat talált anélkül, hogy egy pillanatra is elszakadt volna a nemzeti gondolattól. Azonban a humanista Európa csak az olasz humanisták számára nemzeti gondolat, magyar, vagy német humanista számára nemzetközi. A szerző felfogása az olasz nemzeti újjászületésre támasz-