Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

6.58 ungár lászló. [174] Nagy volt az elégedetlenség a tanult munkások között főleg amiatt, hogy több munkát követeltek tőlük, mint eddig. A hatóság, ha erre a mesterek felkérték, a bér vagy munkaidő kérdésébe beavatkozott és a legtöbb esetben a munkaadó mellett foglalt állást. Az ellentétek elég gyakoriak voltak, főleg a fővárosban, amit ,,az egyenlőség iránt uralkodó ferde nézetek" még csak növelték.1

De a munkaadók sem mozoghattak teljesen szabadon. A magánosok megrendeléseit kötelesek voltak félretenni és állami megrendelésre dolgozni. Mivel egységes készítményekre volt szükség, a kincstár az áruk minőségét és árát előre megállapította, sokszor elég alacsonyan, amit annál könnyebben keresztülvihetett, mert az egész kis műhelyek mesterei forgótőke hiányában a hadipénztártól kaptak kisebb-nagyobb előlegeket. Pesten a honvédfelruházási-pénztár felállításával központi szerv létesült, míg vidéken a beszerzést a kormánybiztosok végezték.2 A lőszer- és fegyveripar természetesen a kormány ellenőrzése alatt állott, vagy állami kezelésbe került. A salétromtermelés, lőpor-, golyókészítés, a fegyver- és ágyúgyár működése jórészben a kincstári bányák és birtokok nyersanyagszolgáltatásán nyugodott. A felsőmagyarországi bányaterület a júniustól augusztusig terjedő időben Körmöcbányáról és Zsarnócáról 2000 q ólmot és 1000 q ónt szállított Pestre. A kalniki kénbánya termelését, amennyire lehetett, fokozták. Szeptember elején a jakabfalvi dróthúzó- és rézhámor-műveket fegyvergyárrá alakították át. A következő hónapban a ronici vasműveknél egy puskacső-, hámor-és köszörülő műhelyt állítottak fel. A fegyvergyártás vezetésére Eisenbach Gáspár pesti fegyvergyárigazgatót küldte a hadügyminiszter Besztercebányára. A szuronyokat és puskavesszőket a Pesten működő fegyvergyár részére Diósgyőrön, Mecenzéfen és Ronicon készítették. Fegyvert készítettek még az ungmegyei volt Sztáray-féle, ekkor már állami fegyvergyárban. A szükséges acélmennyiséget a ronici bánya szolgáltatta, amely kizárólag fegyverkészítési célokra adhatott el vasat és acélt. A vállalkozókkal kötött szerződési feltételek teljesítése is a kincstári bányáktól függött, mert a nyersanyagot onnan kapták. 1848 november végén szerződött a pénzügyminisztérium a Tiszler Gedeon és Társai céggel 40.000 db kardszurony elkészítésére. A vállalkozó a szükséges acélmennyiséget napi áron a tiszolci és ronici vasművek -1 Főv. lt. Rendőriek 1849 : 486. sz. 2 A kormánybiztosok erre a célra 3,857.686 frt-ot költöttek. (Lukács B. i. m. 100. 1.)