Századok – 1936
Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75
DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA. 1561 1571. 53 országi és kisebb részben svájci anabaptisták nevezetes 1550-i velencei zsinata, a szentbáromságtagadás melletti legelső tömeges és már szervezkedésre támaszkodó megnyilatkozás,1 amelyről később még több ízben lesz szó. Tehát az antitrinitáriznms legelső magyar képviselője, Arany Taniás már egészen nyilt sisakkal képviseli az irány radikális eszméit (bár a radikálizmus végső fokáig, a Krisztus imádásának megtagadásáig, az úgynevezett nonadorantizmusig még nem jut el, ahogyan nem jutott el Servet és a két Socinus sem s Dávid is, főkép lengyel hatás alatt, csak utolsó korszakában). Ez azért jelentős dolog, mert a külföldi, olasz és lengyel antitrinitáriusok között éppen 1550-től egy elég tekintélyes konzervatívabb irány, az úgynevezett triteizmus, illetőleg egy változatában diteizmus is érvényesült, amely nem vonta kétségbe Krisztus és a Szentlélek istenségét (a diteizmus a Szentlélekét már igen !), csak az Atyával való egyenlőségüket tagadta. Ennek az iránynak voltak fő képviselői Gribaldi (vagy Gribaldo) Máté (nézetei miatt a padovai egyetemet elhagyni kényszerült jogtanár, akinek számos magyar hallgatója is volt, kik igen kedvelték),2 a vértanú (1566-ban Bernben lefejezett) Gentilis Bálint ; ez volt az álláspontja — amennyiben lehet nála kialakult, szilárd álláspontról beszélni — legalább is eleinte Blandratának ; ez vezetett egy ideig a lengyel elvrokonok közt is. Ez a konzervatívabb irány befolyásolta Blandrata és a lengyelek révén kezdetben Erdélyt : Dávid első, mérsékelt antitrinitárius korszakán Servet hatása mellett a diteizmusé is érzik. És ugyancsak ez a konzervatív irány jelentkezik triteista alakban Egri Lukács felvidéki antitrinitárius kísérleteiben is. 3 Am úgy az erdélyi, mint a felvidéki unitarizmus 1 E zsinatot s általában az északolaszországi1 anabaptistaantitrinitárius mozgalmat a velencei állami levéltár anyagára (a Sant' Uffizio irataira) támaszkodva adja elő K. Benrath : Wiedertäufer im Venetianischen um die Mitte des XVI. Jahrhunderts. (Theologische Studien und Kritiken 1885.) és u. az : Geschichte der Reformation in Venedig (Schriften des Vereins für Reformationsgeschichte), Halle, 1886. •— A velencei zsinat állásfoglalása már a Servet-félénél is jóval radikálisabb s egyben Aranyénál is : szerinte Krisztus József és Mária fia, akiben azonban isteni erők teljessége lakozik. (Benrath, Theol. Stud. u. Krit. 1885. 24. 1.) 2 L. „Kálvin legelső magyar támadója . . ." című dolgozatomat (Theologiai Szemle, 1933. 7. 1. és külön is : Debrecen, 1933.) V. ö. alább (a tanulmány végén) a Fiáter Jósáról szóló (167.) jegyzettel. 3 A Debreceni Ember P. ( = Lampe) : História Ecclesiae R?formatae in Hung, et Trans. Utrecht, 1728. 139. skk. 1. eredetiben és Kiss A. i. m. 438. skk. 1. fordításban közölt 1566-i tanvita bizonysága szerint. Egri L. nagyon óvatos köntörfalazásából is világosan
