Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 38–75

•52 RÉVÉSZ IMRE. részükben szemmel láthatólag az Arany Tamás-féle s az övével rokon debreceni és debrecenvidéki eszmékből merítették anyagukat, amelyet természetesen jókora túlzással, általánosítással és rosszindulattal gyúrtak át. Amikor tehát a következőkben az Arany Tamás körül kialakult lelki forrongást eszmetörténeti forrásaira nézve elemezni akarjuk, akkor Méliusznak mindkét említett iratát figyelembe kell vennünk.1 4. A legnagyobb feltűnést és egyfelől rokonszenvet, másfelől megbotránkozást ^Aiany^Jiétségtelenül szentháromságtagadásával kelthette. .,Az Krisztus nem Jsten — úgymond —, hanem csak Istennek fia és ember fia, mert az írás sehol nyilván Istennek nem mondgya, hanem embernek fiának mondgya. Azt is mondgya, hogy küssebb Attyánál, megholt, Attyátúl támasztatott föl, küldetett pap, közbenjáró, kér Attyátúl, Attyának könyörög, hogy ne hadgya, megdicsőítse. Hát nem Isten, mert ezek Istenhez nem illenek." (M.—A. A4

.) Ezzel együtt a Szentlelket nem Istennek, hanem csak „Istennek szere!mé"-nek tanítja (u. o. E4

). és általában tagadja a három személyt a Szentháromságban (u. o. F.). Kétségtelenül ez a tanítás volt az alapja annak, hogy Méliusz Debrecent évek múlva az ellen a vád ellen is kénytelen volt védelmezni, ,,quod Sabellii et Arii haeresi infecti simus". (M.—Ap. A2 skk.) Arany álláspontja, mint első tekintetre nyilvánvaló, az ant itrírntáriziiLu.s kurábJii, radikálisabb s a további fejlődésben is legnagyobb szerepetjátszott szárnyáé. Lényegileg ezt vallották már a szentháronisagtannak legelső rajongó és részben anabaptisztikus hajlamú kritikusai (Niclaes Henrik, Joris Dávid, Hofmann vagy Hoffmann Menyhért, Pastoris Ádám. Roelf Martens stb.)2ésezt fejtette ki, természetesen a részletek rendkívül egyéni kialakításával az antitrinitárius gondolat legnagyobb hatású, vértanu képviselője : Servet Mihály. E radikálisabb felfogás mellett foglalt állást az északolasz-1 A Debrecen—Egervölgyi Hitvallást nem, mert Aranyék néhány tévelygésére itt is kiterjeszkedő cáfolatai sokkal vékonyabbak, mint az ellenük írt magyar könyvében olvashatók. 2 A Szentháromság s közelebbről Krisztus istensége tagadásának valamennyinél az a legmélyebb indítéka, hogy az emberi szellemet általában — s legelsősorban a saját magukét — az istenséggel való teljes é? közvetlen egyesülésre képesnek hiszik s ennélfogva nem tudnak helyet adni annak a bibliai kijelentésnek, hogy Isten és az ember tökéletes egyesülése csak a történet egyetlenegy pontján, Jézus Krisztusban történt meg, de ott aztán egyszersmindenkori, abszolút érvénnyel.