Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

614 í'ng.ír lászló. [156] igazságtalanságokra fog vezetni. A tervezett jövedelmi adók kivetése a rendelkezésre álló rövid időn kívül gyakorlatilag a legnagyobb akadályokba ütközött. A legtöbb gazda nem vezetett számadásokat, a haszonbér-szerződéseket sem kötötték meg mindenütt pontosan s így a jövedelmeket nem lehetett megállapítani. A városokra tervezett házadó magas volt, pl. Pesten az olyan ház után, amely eddig minden adót összevéve, 12 forint terhet viselt, az új kulcs szerint csak országos adó fejében 22 forintot kellett fizetni, ezenkívül még a háziadót is viselte. A szőlő után, a magas napszám mellett, az adó minden jövedelmet felemésztett volna,1 Nem is került sor e határozat foganatosítására. Az ideiglenesnek nyilvánított rendelkezés létrejöttét egyedül a tavaszi törvényhozás által kimondott közös teherviselési elvnek köszönhette. A jövedelmi adón kívül ugyancsak erre a 2 hónapra érvényes rendkívüli pálinka- és bárminéven előforduló égetett szeszadók életbeléptetését javasolta a pénzügyminiszter. Alapul a főzőedények űrtartalmát jelölte meg. A külföldről behozott pálinka vámját akónként 8 forintra emelte. A javaslatot mérsékeltebb adókulcscsal fogadták el. Az 1849,-i költségvetési előirányzathoz már részletesebb adójavaslatot csatolt Kossuth. Az új adórendszer a rendi Magyarország adóügyeinek gyökeres átalakítására törekedett. A pénzügyminisztérium megalakulása előtti időkben az adóügyet a Pozsonyban székelő magyar kamara intézte, az adószedés pedig a vármegyei közigazgatás ügykörébe tartozott. A megyei adókezelés nehézkes és lassú volt. számtalan visszaélésre adott alkalmat, Kossuth jól ismerte ezeket a bajokat és éppen ezért szakított a fennálló rendszerrel. Az adórendszer megalkotásakor mint vezérelvet tekintette Smith tételeit, hogy az adó nem cél, hanem eszköz ; a tőkét ne fogyassza, csupán a tiszta jövedelem egy részét vegye igénybe. Az adófizetés kizárólag pénzben, ne terményben történjék s egyenes adót csak akkor s annyit vessenek ki, ha s amilyen mértékben a célirányos indirekt adónemek) a szükségleteket nem tudnák fedezni.2 Az indirekt adók kijelölésében ragaszkodott évekkel előbb hangoztatott elveihez : az elsőrendű közszükségleti cikkek adómentességét az alsóbb néposztályok érdekében továbbra is fenntartotta. Mérsékelt lajstromozási díjat, 1%-os vagyonadót, váltó-, kártya- és bélyegdíjat, szesz- és italmérési adót, dohány-, 1 Figyelmező, 1848. évi 59. sz. 2 Kossuth valamikor minden közvetett adót igazságtalannak bélyegzett.