Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

TÁRCA. 475 tervszerű munka folyik azzal a célzattal, hogy a magyarságnak történeti vagy kulturális szerepét Erdély múltjában vagy egyáltalában mereven tagadja, vagy ha már arról tudomást szerezni kénytelen, akkor ezt a szerepet minél jelentéktelenebbnek tüntesse fel. De kérdem : elegendő-e mindezt csak meglátnunk? Itt, a Társulat közgyűlése előtt bizonyára szükségtelen azt bizonyítani, hogy Csonka-Magyarország helyzete az ostromlott vár helyzetéhez hasonló, ahol minden történetírónak a falakon és a bástyákon van a helye. A mai idők nem arra valók, hogy ennek az ostromlott várnak utcáit és tereit szabályozgassuk, régi épületeit rekonstruáljuk, esetleg leromboljuk, vagy új stílusok átültetésével foglalkozzunk akkor, amidőn ellenünk rendszeres ostrom folyik. A magyar történetírásnak átmenetileg a honvédelem szolgálatába kell állania és szemmeltartva az utódállamok történetírásának termékeit, azokkal tervszerűen fel kell venni a harcot. Hogy a magyar történetírást a magyar nemzeti érdekek szolgálatába lehet állítani a történetírás tudományos jellegének veszélyeztetése nélkül, arra igen jellemző például szolgálhat az igazgató-választmány 1935. folyamán elhalt legfiatalabb tagjának, Pleidell Ambrusn-лк munkássága. Pleidellnek „A magyar várostörténet első fejezete" című műve (Budapest, 1934. 124 1.) eredményei közül bennünket legközelebbről annak igazolása érdekel, mely szerint a magyarságban is megvolt kezdettől fogva az érzék a városi élet iránt és meg volt benne a városalapítás iránt való fogékonyság is. Ennek következtében nem szabad városaink keletkezését kizárólag német vállalkozások eredményeként felfogni, mint azt általában a német történetírás hirdeti. Pleidell a német történetíróknak a magyarországi várostörténet kérdésében elfoglalt ezen álláspontját annak tulajdonítja, hogy a német historikusok nem a történeti adatokból vonták le következtetéseiket, hanem egy előre fölállított tétel igazolását keresték ki és válogatták össze a forrásanyagból. A Pleidell kezéből kiesett tollat fel kell vennünk és folytatnunk kell részben a várostörténeti kutatásokat, részben p3dig a tágabb értelemben vett helytörténet művelését, nemcsak azért, mert mindkét téren sok még a tennivaló, hanem azért is, mert ezzel a magyarság érdekeit is szolgáljuk. Éppen a mai közgyűlésen elhangzott fölolvasás mutatja, hogy a tudományos és a nemzeti érdekeket szolgáló szempontokat össze lehet egyeztetni az igazság sérelme nélkül. Mi előttünk ez a szempont a legfontosabb. A történetírónak az igazságot kell keresnie és szolgálnia minden melléktekintet nélkül és amikor mi azt hangsúlyozzuk, hogy a magyar történetírásnak átmenetileg a honvédelem szolgálatába kell állania, akkor csak annyit kívánunk a történetíróktól, hogy figyelmüket és érdeklődésüket elsősorban olyan kérdések kössék le, amelyeket szomszédaink történetírói célzatosan és irányzatosan vetnek fel és dolgoznak ki valamely nyugateurópai nyelven, amiben tehát őket nem az igazság kutatása és fejlesztése, hanem határozottan és a legtöbb esetben leplezetlenül magyarellenes célzat és ártani akarás vezeti.