Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
474 TÁRCA. mondja : „Már ezelőtt a mi érdekünkben szükségesnek ismertetett el, hogy báró Jellachich egy ideig még késlekedjék."1 János főherceg tehát e politikát igyekezett támogatni, midőn Jellachich és Batthyány bécsi találkozása által időt nyert a horvát készülődés zavartalan folytatására. Ez a politikai szolgálat újabb adattal erősíti meg Horváth Mihálynak megállapítását, mely szerint a közvetítésre vállalkozó „János többfélekép elárulta már, hogy kéz alatt ő is a reakció malmára hajtja a vizet".2 Angyal Dávid. Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1935. évi működéséről. Tisztelt Közgyűlés ! Ha Társulatunk 1935. évi történetéről egy év távlatából akarunk számot adni, akkor arra az eredményre jutunk, hogy ez az esztendő csak folytatása volt a korábbi szürke, eseménytelen éveknek. Ha azonban az 1935. évet a rendelkezésünkre álló adatok alapján közelebbről vesszük vizsgálat alá, akkor meg kell állapítanunk, hogy ennek az esztendőnek történetében van néhány olyan mozzanat, mely mellett nem lehet közömbösen elhaladnunk, hanem meg kell állanunk mellettük, hogy gondolkozzunk. Meg kell állanunk mindenekelőtt Gergely Sámuel nevénél, akinek haláláról a Századok 1935. évf. 503—504. lapján adtunk számot. Ö volt az igazgató-választmánynak korban legidősebb tagja, aki hosszú életének javarészét Teleki Mihály levelezésének összegyűjtésére és kiadására fordította s bár Társulatunk ebből a rendkívül nagyfontosságú forrásgyűjteményből idáig már 8 kötetet adott ki, a vállalkozás az időközben történt nagy változások következtében befejezetlen maradt. Társulatunk kötelessége lesz majd gondoskodni arról, hogy ez a sorozat befejeztessék és ezzel az erdélyi történelem egyik legérdekesebb korszakának forrásanyaga közkinccsé váljék. Nem hallgathatjuk el azonban azt a sajnálatos tényt, hogy az erdélyi történelem művelése az utóbbi másfél évtized alatt nem látszott érdekelni a magyar történetírókat abban a mértékben, amelyre szükség lett volna. Meg kell állapítanunk azt is, hogy az erdélyi magyarság jövő nemzedékében sem mutatkoznak biztató törekvések az erdélyi történelem művelésére s így majd bekövetkezhetik az, hogy az elszakított Erdéllyel együtt odavész az erdélyi történelem is. Lehetetlen másfelől meg nem látnunk azt a törekvést, amely a román történetírók részéről az erdélyi történelem teljes kisajátítására irányul. Lehetetlen meg nem látnunk, hogy odaát 1 Károlyi munkájának i. fejezete, továbbá a II. k. 4. lapján Latour e szavai : „Nun sei aber bereits früher in unserem Interesse als notwendig erkannt worden, dass Baron Jellachich noch eine Zeit lang temporisiert." 2 I. m. I. 283. 1.
