Századok – 1936

Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470

TÁRCA. 473 Tanunk erre Horváth Mihály, aki Batthyány pályájáról igen jól van értesülve.1 Megígérte továbbá, hogy kész a magyarokkal kezet fogni és a szerbeket magukra hagyja.2 Már majdnem megegyezett a bán a magyar miniszterelnökkel — jelenti a belga követ —, de az utolsó percben a nádorral szóváltása volt. A nádornak azt mondta, hogy tiszteli őt mint főherceget, de a nádor neki nem feljebbvalója ; a különbség kettejük közt az, hogy ő hű alattvalója a császárnak, ellenben a főherceg nádori pályája hűség dolgában nem teljesen kifogástalan. A rendesen jól értesült követ a bán e vakmerőségéről írt jelentését így kezdi : „Bizonyosnak hihetem, hogy a bán ezt mondta."® Csak az a kérdés, hogy a nádor előtt mondta-e, vagy — ami valószínűbb — a nádorról beszélt-e így a maga tisztelői körében? A nádor bizonyára nem mondotta el Batthyánynak, amit a bán róla beszélt. A bánban két lélek lakott, mint Faustban. Az egyik az összbirodalom bajnokáé, a másik a horvát hazafié. Batthyány előtt inkább a másik lelkét mutatta és elérzékenyült, sőt a katonai rangjával együttjáró kényszerhelyzetre utalt, mikor Batthyány a horvát nemzeti nyelv és önállóság teljes mértékű megvalósítását ajánlotta fel neki. Ez érzékenykedő hangulatában ígérte meg mindazt, amit a maga jelentése, Horváth Mihály és Széchenyi nyomán elmondottunk. A miniszterelnöknek megtetszett a bán viselkedése, nem látta meg Jellachich arcán az álnokságnak azt a jegyét, melyet Pulszky észre vett rajta. Batthyány nyilt lelke komolyan vette a bán ígéreteit. Ezeknek hatása alatt mondotta a minisztertanácsban : „A horvátokkal nem lesz bajunk . . . Jellachich igen kellemes ember."4 Szóval baráti jobbot nyújtott a kétlelkű bánnak, mint János főherceg leveléből is tudjuk. Mást is mond a főherceg idézett levelében. Megtörtént mindaz Horvátországért, ami megtörténhetett, íme a közvetítő ! Nem azt mondja, hogy Magyarországért és Horvátországért, hanem egyedül Horvátországért. „Legalább időt nyertünk" — mondja továbbá a főherceg. Ez a fordulat ismeretes azok előtt, akik Károlyi könyvét figyelmesen olvasták. Károlyi meggyőző erővel fejti ki, hogy Kollowrat Jellachichot azért neveztette ki bánná, mert alkalmas időben faltörő kosnak szánta a 48-as magyar törvények ellen. Az időnyerés a horvát kérdésben azóta állandó szólásmódja lett a politikai titokba avatott osztrák államférfiaknak, vagy katonáknak. Az 1848 augusztus 26.-i minisztertanácsban gr. Latour ezt 1 Magyarország függetlenségi harczának története. 2. kiadás. I. (Budapest, 1871.) 312. 1. 2 Károlyi A. : Gr. Széchényi István döblingi irodalmi hagyatéka. I. (Budapest, 1921.) 364. 1. 3 Suliivan jelentései július 29. és augusztus 2. „Je crois pouvoir être certain que le Ban a dit . . ." (Brüsszeli Külügyi Levéltár.) 4 Pulszky i. h. és Károlyi : Döblingi hagyaték i. h.