Századok – 1936
Szemle - Márkus Jenő: Történelem és hit. Ism.: Joó Tibor. 470
472 TÁRCA. egyesítését az ö szmonarchia kormányzásában. 2. A horvát nemzetiség és nyelv jogainak teljességét a belső igazgatásban és a közös magyar országgyűlésen. 3. A szerb nemzeti kívánságok teljesítését. Erre a három követelésre, írja Jellachich, a nádor és a miniszterelnök nem adtak kielégítő választ s így nemzeti ügyeink békés elintézésének utolsó kísérlete is meghiusult. Noha a jelentés írója ily reménytelenül beszél az utolsó békés kísérletről, nem hívja fel harcra honfiait, sőt a magyarokat kíméli, azoknak becsületéről azt mondja, hogy az a horvátoknak is drága. Még a békülésre is nyitva hagy egv kaput a bán jelentése. Meg kell tehát még várnunk — írja Jellachich -— a pesti országgyűlésnek határozatait a mi utolsó békeajánlatunkról, melyet a magyar miniszterek bizonyára a képviselők elé fognak terjeszteni.1 íme a bán ha nem is formális megegyezésről, de egy szóbeli ígéretről beszél, melynek értelmében bíztatja földiéit, hogy várják meg a pesti országgyűlés határozatait. Ez a szóbeli ígéret is mutatja, hogy Pulszky Ferencnek igen érdekes elbeszélése Jellachich és Batthyány júliusi tárgyalásairól nem teljesen megbízható. Pedig Pulszky részt vett Batthyány mellett a tárgyalásokon. Elbeszéli, hogy Jellachich ragaszkodott közjogi kívánságaihoz és noha Batthyány igyekezett hatni horvát nemzeti érzésére, Jellachich fölkelt székéről és ismételte, hogy ,,béke nem lesz Horvát- és Magyarország közt, míg a hadügy s pénzügy nincs Bécsben központosítva". Batthyány is fölkelt és komolyan mondá : ,,E szerint viszontlátásra a Drávánál." ,,A Dunánál" — felelt Jellachich és felkötötte kardját.2 Vájjon Pulszky jól emlékezett-e vissza erre az 1848-i jelenetre, mikor évtizedek múlva leírta? Vájjon az a nagyon is csattanós Duna—Dráva párbeszéd nincs-e regényesen kiszínezve?® Az bizonyos, hogy a Pulszky által leírt kancelláriai hivatalos értekezleten kívül volt Batthyánynak egy másik meghitt beszélgetése a bánnal a júliusi napokban, amint azt Károlyi kimutatta. E bizalmas beszélgetésben ígérte meg Batthyány, hogy a horvát nemzeti követelések minél teljesebb kielégítéséről a pesti országgyűlés fog határozni. Ezt Jellachich jelenti a horvátoknak, amint már említettük. Viszont Jellachich is bőkezűen ígérgetett. Megígérte, hogy „ha a magyar tábor a Drávától távozik, seregeit ő is szétoszlatja". 1 S. Pejakovic : Aktenstücke zur Geschichte des Kroatischslavonischen Landtages. (Wien, 1861.) 124. 1. 2 Életem és korom. 2. kiadás. I. (Budapest, 1884.) 330—333. 1. 3 Szeremlei Samu „Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéből" (Pest, 1868.) című kitűnő munkája I. k. 156. l.-ján idézi ezt a párbeszédet egy Frey L. nevű szerzőnek Kossuthról 1849-ben közzétett három kötetes német munkájából. Ez alkalommal Szeremlei Frey-ról megjegyzi, hogy „nagyon szereti regénnyel keverni össze a történetet". Pulszky bizonyára olvasta a párbeszédet a forradalommal egykorú irodalomban. Vájjon olvasmány és élmény nem zavarodtak-e össze emlékeiben évtizedek múltán ?
