Századok – 1936
Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203
DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 1571. 181 legújabban Pokoly József sikerült kezdeménye után1 Rugonfalvi Kiss István és S. Szabó József2 Karácsony Györgynek és „hadának" már a kor vallásos tömegmozgalmaival való kapcsolataira is tanulságos és eszméitető módon rámutatott. Magam a következőkben az ő munkájukat szeretném folytatni akkor, amikor néhány közelebbi összekötő vonalat húzok ,,a fekete ember hada" és az egyidejűleg Debrecenben és Debrecen körül örvénylő antitrinitáriusanabaptista eszmemozgalom között. Mielőtt azonban ezt tenném, előbb arra kell röviden rámutatnom, hogy a középkorvégi és reformációkorabeli forrongásoknak s közelebbről a még jobbággyá nem lett vagy már jobbágysorba süllyedt parasztság forradalmi megmozdulásainak az indítékai között, a legjobban szorító anyagi és jogi természetű elégedetlenségeken kívül jóformán kivétel nélkül vallási indítékok és indokolások is ott szerepelnek. Karácsony György megmozdulása tehát éppen nem kivételes, hanem nagyon is szabályos jelenség : legfeljebb abban mutat az átlagostól eltérő vonásokat, hogy alkatában — már amennyire az eddig rendelkezésünkre álló adatokból ismerjük — a vallási indítékok csaknem kizárólagos súllyal bírnak, a társadalmi-gazdasági elégedetlenség kifejeződését viszont, noha a felszín alatt ez is kétségtelenül hatalmas erővel működhetett, adatszerűleg egyáltalán nem lehet benne észrevenni : közvetlen vallásos-politikai célja — a töröknek csodás eszközökkel való legyőzése és kiverése — a társadalmi-gazdasági célkitűzésektől látszólag teljesen független. A vallásos indítékok viszont •— kezdve az 1381-i angol parasztlázadáson, el az 1534—35-i münsteri anabaptista egészen pontos adatokkal. Gyulaffi Lestárnak (M. Tört. Emi. írók. XXXIII. Bp. 1894. 13. 1.) és Nagy Szabó Ferencnek (Erdélyi Történelmi Adatok I. Kolozsvár 1855. 35. 1.) csak egészen rövid feljegyzése van a fekete emberről ; Gyulaffi még abban is bizonytalan, igaz-e az egész történet („quis seit, utrum sit verum"). Bornemisza Péternek a fekete emberre vonatkozó följegyzéseire később térek rá. 1 I. m. I. 228. skk. 1., ahol azonban Pokoly a részletekben — csak Forgách F. előadását tartván szem előtt •— téved. 2 „Fekete emberek a magyar történelemben" és „Karácsony György tömegmozgalmának rugói." Debreceni Szemle, 1929. 12. sköv., 142. sköv. 1. — A Magyar Történet2 III. kötete 267—268. és 537. lapjain Szekfű Gyula is — aki még az 1. kiadásban nem emlékezett meg Karácsony Györgyről — egészben véve az alább részletesen kifejtendő felfogás szerint állítja be röviden a második fekete ember alakját. E 2. kiadás III. kötete megjelentekor azonban az én dolgozatom már le volt írva.
