Századok – 1936

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203

182 RÉVÉSZ IMRE. őrjöngésig — Európaszerte több ágból szövődnek össze. Kezdettől fogva erősen hat az „isteni igazságosság" és a „krisztusi törvény" eszméje : a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenséggel, mint az emberi bún következményével szemben nemcsak végső eszményként, de közvetlen gyakorlati következésként állíttatik föl a paradicsomi ősállapot (habár csak a bűneset utáni is !) — „als Adam grub und Eva spann, wo war denn da der Edelmann?"1 — és a Hegyi beszéd istenes, alázatos, szegénységben boldog testvéri társadalma, amely ennek a paradicsomi ősállapotnak a keresztyéni visszaidézése, a Krisztus törvénye alapján berendezett tökéletes társadalom. A fennálló társadalmi és állami rend „relatív természetjog"-ának ez a Bibliából kivont és eszményített „abszolút természetjog"-gal való tagadása legközelebbről Wiklif János egyházi és vallási reformmozgalmával van kapcsolatban : onnan kapja ki az angol parasztlázadás, méginkább pedig a huszitizmus, amely utóbbiban már, az ősi szláv szociálpszichológiai adottságoktól is segíttetve, a radikális-táborita mozgalom révén kommunizmussá fejlődik s mint ilyen befolyásolja a későbbi mozgalmak majd mindenikét. Egy másik, szétfolyóbb indítékcsoport a középkorvég és a reformációkor túlfeszített vallásos izgalmaiból és egyházi reformsürgetéséből táplálkozik. Ilyen a spiritualista rajongás, amely a Szentlélek vélt közvetlenségű birtokában rabszolgaságnak érez minden fennálló egyházi és világi köteléket, jogot és erőt érez egy új világberendezésre s a Lélektől megszállt egyének összefogásával megdönteni és kipótolni reméli másfélezerév szerves, kollektív fejlődésének eredményeit nemcsak az egyházban, de az államban és a társadalomban is. Ilyen továbbá a reformátori protestantizmus eszmeköre az „egyetemes papság" és a „keresztyén szabadság" óriási átütő erejű bibliai tanításaival, amelyeknek mélyen vallási és erkölcsi dinamikáját elmélyülésre nem képes, de radikális fellépésre annál hajlamosabb lelkek oly könnyű szerrel tudják átváltani politikai és társadalmi vágányokra, egy keresztyén demokrácia és szociálizmus követelésére. A vallásos individualizmus ezen és egyéb, homályosabb és zavarosabb indítékai — amelyek egy része még a középkori egyház koldulórendi és polgári misztikájából szivárog le a parasztság közé — egybevegyülnek az egyház és a papság, mint gazdasági tényezők elleni 1 Az angol parasztforradalomból eredő, de később a német mozgalmakban is sűrűn idézett versezet. Ld. G. Franz : Der deutsche Bauernkrieg. München—Berlin, 1933. 4. 1.