Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 129-162

PANNÓNIA RÓM AIS ÁGÁN AK KIALAKULÁSA. 161 centrális stratégiai helyzete teszi páratlan fontosságúvá. De hamarosan kiderül, hogy nemes fém és kemény vas mellett kemény férfiak, a legjobb katonaanyag kincsesbányája is ez a terület. S ami egyelőre még anyag csak, az a II. sz. folyamán megizmosodva civilizációban, a nyugati és római érzésnek utolsó, nem magas szellemiségű, de széles és erős talpköve lesz. A második szekulumban még nincs egy kiváló író vagy államférfi, aki innen került volna ki, de annál jobban nő a dunai műveltség tömegszínvonala, amely döntő tényezője lett a következő időknek. A katonai szempontok súlya alatt kifejlődő dunai-római civilizáció1 lassan megért azzá az „illyricumi géniussá", amely a késői császárkor államfenntartó eleme volt.2

Az az illyr-kelta népi alap, helyi kultúra és az az egységes, itáliai eredetű romanizmus, amely szerencsésen összevágó kettős bázisnak kifejlődését vázolni igyekeztem, ebben a korban Róma kettőzött erejű mentsvárává vált. Azt, hogy ebben a szerepben melyik területre jusson a dunai országokban a súlypont, eldöntötte a stratégiai helyzet.3

De magasabb rendelés volt az is, hogy míg a drámai poetoviói haditanács óta a dunai csapatok a pannóniai táborok akaratához igazodtak, addig Moesia romanizmusa lassú érésével a késői időben fel tudta váltani a kiégett Dunántúlt s Horvátországot történelmi missziójukban, Justinianussal még egyszer életre keltve a pannon császárok római álmait. A II. század második felében lejátszódott nagy markomann-szarmata megmozdulás — a germán népvándorlás előjátéka — rendkívül megbénította a középdunai provinciák kulturális fejlődését. Történeti küldetésüket nem tudta ugyan lehetetlenné tenni, de ha két generációval később, mikor a döntő szó az övék lett, nem érhették el a pannonok az antik művelődés magasabb szintjét, annak ez a katasztrófa volt talán a főoka. Csak a quádok és jazygok több, mint másfélszázezer foglyot adtak vissza : mennyi embert hurcolhattak el a jobbpartról s mennyien pusztulhattak el eközben ! Több, mint egy évtizeden át betörések, ütközetek, csapatfelvonulások dúlták fel e provinciákat, rettentő pestis-1 Látta ezt már Fr. Kenner is (Noricum u. Pannonién. 1870. 2. 1.), amit utólag konstatálok. 2 Részletesen kidolgoztam ezt „Die Vorherrschaft der Pannonier im Römerreiche und die Reaktion des Hellenentums unter Gallienus" c. dolgozatomban. (25 Jahre Römisch-Germanische Kommission. 1929. 11. sköv. 1.) 3 Mommsen : Röm. Gesch. V.1 186. 1. — E. Kornemann : Gnomon. 1935. 298. 1. Századok. 1936. IV—VI. 11