Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 129-162

1 162 ALFÖLDI ANDRÁS. járvánnyal a nyomukban. Az írott adatoknál is tisztábban mutatja ezen korszaklezáró csapás nagyságát a földben leolvasható tényállás mindenütt. Nemcsak elrejtett pénzleletek bukkannak fel nyomán, nemcsak a rombolás nyomai tárulnak elénk e kor záró-szintjén, hanem vastag égési rétegek, olyan gyökeres tűzvészek tanúi, amelyek miatt nem is igyekeztek kijavítani a megsérült épületeket, hanem igen sokszor csak elegyengetik az omladékot s rajta emelnek új hajlékot a nagy vihar multával. Ezentúl nemcsak hogy várfalak közé húzódik és zárkózik mindinkább a lakosság — hiszen a betörések kiújulnak nem is sokára — de elkezdődik egy lassú s észrevétlen visszafelé szivárgás a Dunamedencéből le a tenger felé, az Alpok másik oldalára. Erdély talán még többet szenved. Végveszélytől (anceps periculum, CIL. III. 7969.) szabadul a főváros is, Sarmizegetusa. Alburnum mains egy temetkezési egyletének gyűlésén, Kr. u. 167 február 9-én1 54 tag közül csak 17 tudott eljönni úgyhogy az egyik magister sem tudta átvenni hivatalát ; pedig még csak az első háborús hullám csapott ekkor itt keresztül. A nagy előretolt hídfőállás sorsa2

mindinkább megpecsételődik. Alföldi András. 1 CIL. III. 921. 1. (Mommsen.) 2 A gót mozgalom és Dácia feladása c. munkámban (kny. az Egyet. Phil. Közi. 1929/30. évfolyamából) erről részletesen szóltam.