Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 129-162

PANNÓNIA RÓMAIS-ÍGÁNAK KIALAKULÁSA. 159 volt a legmagasabbrendű ipar ; de ennek vevőköre sem terjedt túl a középdunai provinciákon. (A pannóniai [poetovioi] szövőipar Diocletianus korában igen jelentős, exportál is, de nem tudjuk, hogy a császárkor első felében létezett-e már.) Ezek szerint tehát a birodalom dunai territóriumának nem volt sem a földmívelési, sem az ipari produkció terén átfogó jelentősége ; de annál fontosabbak birodalmi szempontból ezek az országok mint nélkülözhetetlen és becses nyersanyagok forrásai és mint fogyasztóterületek. A nyersanyagok közül egyik legfontosabb a dunai rabszolgakereskedelem emberportékája, mely már a hódítás előtt s azután is a limesen át mindvégig nagymérvű volt,1 a nagy ipari és földmívelő üzemeket alimentálva. De legfőbb itt Illyricum fémbányászata, amelyre már a hódítás pillanatában rátette a császári fiscus a kezét, hatalmas jövedelmeket húzva belőle. Noricum bő arany- és ólomércei, nagyszerű vasbányái2

mellett a délpannon-belsődalmáciai ezüst -és vasbányák3

(és aranyelőfordulások) emelendők ki, de Moesia gazdag fémkincseit is kiaknázták már.4

A II. század pénzveretein feltűnő illyricumi bányanevek5 sorozata (Dardanici, Metalli Ulpiani, •—Delm(atici), Metall(i) Ulpiani Pannoniéi, Met(alli) Nor (ici), Metal(lis) Aurelianis, Aelia 1 Erről legközelebb a barbaricum-mal való kereskedelemmel kapcsolatban szólok. 2 W. Schmid : Norisches Eisen. 1932. (Beitr. z. Gesch. d. österreichischen Eisenwesens, hrsg. v. M. Loehr, A. Mell, H. Riehl, Abt. 1, H. 2.) 169. sköv. 1. ; P. Reinecke, Germania 16, 1932. 242. sköv. 1. 3 V. ö. pl. A. v. Premerstein, Jahreshefte 3, 1900. Beibl. 166. 1. ; W. Schmid, i. m. 170. 1. ; J. Jung : Römer u. Romanen.2 46. sköv. 1. — Továbbá a CIL. III. 8361. sz. felirathoz fűzött megjegyzéseket és u. i. 2124. 1. ; CIL. III. 3953. С. Patsch, Arch. ер. Mitt. 16, 1893. 91. sköv. 1. 125. sköv. 1. (A. v. Domaszewski, Arch.-ер. Mitt. 13, 1890. 133. 1. ellen, hogy ezek csak a II. sz. 2. felében fejlődtek ki, egyszerűen Traianus és Hadrianus bányapénzeire utalhatunk.) N. Vulic, Jahreshefte 8, 1905. Beibl. 3. sköv. h. — W. Kubitschek, Vjesnik hrv. arh. dr., n. s. 15, 1928. 37. sköv. 1. — O. Hirschfeld : Die kais. Verwaltungsbeanmter. 1905. 152. sköv. 1. — M. Rostowzew : Gesch. d. Staatspracht. 1902. 447. sköv. 1. ; u. az : Ges. u. Wirtschaft. I. 196.1. — A. I. Evans, Archaelogia 49, 1885. 5. sköv. 1. stb. Utólag ideiktathatom még a legújabb összefoglalás helyeit az illyricumi banyákról : O. Davies : Roman Mines in Europe. 1935. 173. sköv., 182. sköv., 198. sköv., 209. sköv. J. 4 Ld. M. Fluss, Realenz. XV. 2408. h. 5 R. Mowat, Rev. Numismatique 1894. 383., 390. 1. ; К. Regling, Zeitschr. f. Numismatik 35, 1925. 768. 1. ; P. L. Strack : Unters, z. röm. Reichsprägung d. II. Jh. I. 1931. 156. 1. ; H. Mattingly —E. A. Sydenham : The Roman Imperial Coinage. II. 1926. 241., 294., 474. és III. 1930. 313. 1.