Századok – 1936
Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 129-162
1 54 ALFÖLDI ANDRÁS. és így a veteránok között is oly kevés volt az italikus már, s ami volt is, csak Trajanus alatt még (v. ö. Mommsen, Ges. Sehr. VI. 37. sköv. 1.) ; amikor Dáciában oly hamar megkezdődött a barbár telepítés?1 Ennek két oka van. Először is szó volt róla már, hogy a katonai elemnek és szellemnek nagy része volt a dunai romanizáció megteremtésében ; azt is láttuk, hogy ez a szerep az Itáliától való eltávolodás arányában növekedett. A katonaság e romanizáló szerepe Dáciában érte el csúcspontját ; kétségkívül ennek köszönhető, hogy az orientális telepesek sokasága és a balkáni görög hatás dacára a latin lett itt is úrrá. Az urbanizált keleti elemeket, akik az itteni légiókban szolgáltak (v. ö. Ritterling, Realenz. XII. 1718. hasáb) két évtizeden át tartó gyúrás által egyénenként formálták át római megjelenésűvé. De nem kevésbbé hatott ebben a polgári környezet is, azaz a szomszéd tartományok, Moesia és Pannónia. Moesia területileg közvetlenül is összefügg Dáciával ; nem volt úgy elválasztva tőle, mint Pannónia a jazyg ütköző állam által a Duna—Tisza-közén ; azonban szellemileg Pannóniában több a kezdeményezés. Nézzük ezt kissé részletesebben.2 A katonaság mindkét provinciából jelentékeny emberanyagot vitt át, annál is inkább, mert a légiók összes segédcsapataikat is magukkal hozták : a XIII. gemina, mely a foglalás után hamarosan ide jön át Pannoniából és a V. Macedonica, mely Marcus alatt Troesmis-hő], Alsó Moesiából költözik át ; utóbbinak ekkor már a saját legénysége is erősen moesiai színezetű volt. A Pannoniával való összeköttetés a jazygok földjén át erősebb volt, mint azelőtt hittük. Nemcsak Aquincumból indult ki a barbaricumon át egy útvonal Dácia felé, hanem Dunaszekcsőnél is, amelynek Szegednél erődállomása volt3 s tovább is erődök őrizték a Maros mentén. Ezen az útvonalon közvetítették a pannonok a Rajnától lejövő portékát tovább Erdélybe, de küldték a saját árujukat is. Dacára annak, hogy a kerámiai anyag még nincs kellőkép feldolgozva, máris világos az utóbbi tény jelentősége. Ha pl. V. Christescu 1 Cass.*Oio 71, 11, 4; 72, 3, 3. 2 1935 nyarán tervezett erdélyi tanulmányutam kívülem eső okokból meghiúsult ; a részben publikálatlan múzeumi anyag közvetlen ismerete nélkül csak provizóriusak lehetnek fejtegetéseim. 3 A Cs. Sebestyén Károly (Dolgozatok [Szeged] 2. 1926. 144. sköv. 1.) által publikált szegedi római feliratos és egyéb leletekről röviden szóltam : Gli studi romani del mondo 2, 1935. 281. 1.; még visszatérek részletesen e témára.
