Századok – 1936
Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 129-162
PANNÓNIA RÓMAIS-ÍGÁNAK KIALAKULÁSA. 145 Míg Tacitus a lingua Pannonica alatt az illyrt érti,1 addig a késői időkben már magától értetődő volt, hogy a pannon ember latinul beszél.2 Ügyannyira, hogy ha a III. században, Illyricum vezérszerepe idején, Augustus elgondolásával ellentétben a Keleten is a latint teszik hivatalos nyelvvé a göröggel szemben, az éppen a dunaiak latinná válásának az eredménye. Itt valóban mélyen gyökerezett a városokban az az érzés, hogy a colonia-k ex civitate quasi propagatae sunt et iura institutaque populi Romani . . . habent. Itt valóban az amplitúdó maiestasque populi Romani érzett, cuius istae coloniae quasi effigies parvae simulacraque esse quaedam videntur,3 A iatin szellemnek e teljes érvényesülése Illyricumban egyúttal a görög kulturális penetráció visszaszorulását is jelentette, amely az Itáliával való földrajzi összefüggésen is alapult. A szomszéd nagy félsziget hátterében, Moesiában is érvényesült ez, amint már említettük is — és bár mind lassabban, gyengébben, mégis sikerült a késői császárkorban latinná tenni a Balkántól északra eső vidékeket. Mint az eldobott kő, amely pályáját csak akkor futja, miután a dobó kéz lendülete már rég elhalt, úgy itt is akkor kerekedett felül a latin szellem (a kor nívójához mért barbár alakban), mikor az örök város már rég erejét vesztette. Ez a győzelem nem teljesedett be erős küzdelem nélkül : a görög és a latin szféra ugyan elkülönült annyira egymástól, hogy C. Jirecek kutatásai nyomán a kettő határvonala többkevesebb biztonsággal kirajzolódott a térképen,4 de a távolabb állók nem tudják, hogy demarkációs vonal mindkét oldalán egy széles kevert zóna terül el, amelyben a görög és latin hatások egymást keresztezik, — annál jobban halkulva és fogyatkozva, minél távolabb jutottak törzsterületüktől. Égetően szükséges volna a két elem ezen egymásbahatolását kidolgozni ;5 itt meg kell elégednünk azzal, hogy kevés pél-1 Tac. : Germ. 43 : Cotinos Gallica, Osos Pannonica lingua coarguit non esse Germanos. 2 Vita Aureliani 24, 3. : haec Latine ut homo Pannonius intellegeret, verba dixisse. 3 Gellius 16, 13, 8—9. 4 C. Jirecek : Die Romanen in den Städten Dalmatiens während des Mittelalters. I. (Denkschriften d. Akademie d. Wiss. in Wien. 48, 1902.), 13. sköv. 1. További irodalom felsorolva : С. Patsch : Beiträge zur Völkerkunde von Südosteuropa. V/1. (Sitz.-Ber., Wiener Akad., 214. Bd., 1 Abh.) 1932. 161. 1., 1. jegyzet és Tamás L. : Rómaiak, románok és oláhok Dácia Trajanában. 1935. 113.1., 49. jegyzet. Ld. még az ő fejtegetéseiket is id. h. és В. Saria, Germania 19, 1935. 267. 1. 5 Amire С. Patsch i. m. 160. 1. is figyelmeztet. Ő a feliratokat helyesen emeli ki vezérfonalnak, de az ornamentika, vallási jelenségek, kereskedelem stb. szintén pozitív támpontokat adnak. Századok. 1936. IV—VI. W