Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 129-162

1 144 ALFÖLDI ANDRÁS. népi örömök képei tengeriek túl, -— a hivatalos és aulikus művészet államdicsőítő szimbolikáját visszhangozzák.1 Erős gyökeret vernek az italikus szokások és ünnepek ;2 még oly régi római istenségek is feltűnnek itt, mint a Fors-Fortuna és Mars Gradivus Aquincumban, Salacea Vindobonában, a Vires vagy Virae Emonában.3 Nagyon hamar megkezdődik a római névadás is, sokszor egészen naiv módon. Egy Dases nevű ember a Cornacates törzséből4 például, miután leszolgálta katonai éveit (tehát port stipendia emeritaj, a gyermekeit Emeritus- és Emeritá-nak nevezi el. Sokan a városneveket választják gyerekeik nevéül : G. Lugli5 figyelmeztet az Emonius, Sirmius, Mursius, Savarins férfi és az Emuna, Savarina női nevek eseteire ; de vannak Aurelia Norica, Flavia Solva, Ulpia Siscia, Sirmia nevű hölgyek is nálunk.6 Sok a barbár névadásra való visszaütés is ; a gentiliciumok túlnyomó többsége Flavius, Cocceius, Ulpius, Aelius, Aurelius — a kiszolgált katonáknak a császároktól örökölt polgárneve. Az illyr-kelta névadás nyomai még a III. században sem tűnnek el.7 A latin nyelv még a hódítás előtt erősen terjedt itt, amint említettük. 1 Arch. Ért. 1918/19. 1. sköv. 1. 2 V. Párvan (úgy, mint előtte J. Jung : Römer u. Romanen2. 1887. 134. 1.) a Bosalia ünnepének tipikusan római voltát hirdeti Tomaschekkel szemben, aki balkáni eredetűnek tartja, több munkájában. (így : Histria 4, [Analele Acad. Románé, 1916.] 607. 1. ; I primordi délia civiltà Romana alle foci del Danubio. [Ausonia 10, 1921.] 196. 1.; Dacia, 1928. 169. sköv., 184., 188. 1.). Ezt nem látom bizonyítva ; a tényállás (a teljes irodalommal) könnyen áttekinthető M. P. Nilsson cikkében, Realenz. II A/l. 1111. sköv. 1.— Párvan (Dacia 170. 1.) ezenkívül itáliai eredetűnek veszi Liber pater, Hercules, Silvanus, Terra mater és Diana kultuszát is. Azonban ezen istenségek alatt többször lappang bennszülött istenalak, mint nem s így általánosítani nem lehet nevükkel. 3 CIL. III. 3065. — О. Cuntz.Jahrb.f. Altert. 7, 1913. 203.1. — G. Wissowa, Archiv f. Religiontwiss. 19, 1916—19. 29. 1. ; Alföldi A., Pannónia 1, 1935. 280. I. 4 CIL. III. D. С. I. — E. Boimann, Jahreshefte 1, 1898. 168. 1-5 G. Lugli, Pannónia 1, 1935. 253. 1. 6 Kuzsinszky В.: Aquincum. (Führer 1934.) 177. 1. 327. sz. ; u. az, Klebelsberg-emlékkönyv, 1925. 114. sköv. 1. ; CIL. III. 3272 = 10257. ; С. Patsch, Strena Buliciana, 1924. 229. 1. — Gyakori persze a rabszolgáknál is ez a fajtája a névadásnak : pl. Scarbantilla (CIL. III. 10946.), Danuvius (Kuzsinszky В., Múz. és Könyvt. Ért. 2, 1908. 107. 1.) stb. 7 Többször szerepel pl. még ekkor az Atta (férfi)-név. így Kuzsinszky B. i. m. 73. 1. ; Hekler A., Arch. Ért. 1908. 284. 1. ; Kuzsinszky В., Arch. Ért. 1929. 51. 1.