Századok – 1936

Szemle - Weill; George: Le journal. ssm.: Ungár László. 122

122 SZEMbE. bibliatudós Th. Zahnt összezavarja a történész A. Zahnnal ; 219. 1. a hallei A. Lang-ot megteszi strassburgi történésznek, ami sohasem volt ; az 1885-ben meghalt A. Biedermann svájei teológust, talán csak pongyola fogalmazás folytán, úgy emlegeti, mintha még 1920-ban ólt volna 203., 221. 1. ; Ermatinger C. F. Meyer-tanulmánya mellett említetlenül hagyja 234. 1. az e tárgyról mégis csak legalaposabban megírt monográfiát : W. Köhler szép könyvét, C. F. Meyer als relig. Charakter 1911). G. tud arról, hogy magyar Zwingli-irodalom is van, mégpedig kutató is, nem csupán reprodukáló (205. 1.) ; helyes lett volna, ha egy-két idevágó műnek legalább a címét megemlíti, úgy, ahogy -—- igaz, csak kuriózumként — megemlíti az egyetlen ladín (rhaetoroman) nyelven írt Zwingli-életrajzot is. Révész Imre (Debrecen). Weill, George : Le journal. Origines, évolution et rôle de la presse périodique. Paris, 1934. La renaissance du livre. 8° 450 1. Az „Evolution de l'humanité" sorozat egyik kötetében foglalta össze W. az öt világrész sajtójának történetét. A rendelkezésére álló hatalmas anyagot természetesen erősen megrostálta és előadását fejlődéstörténeti szempontok köré csoportosította. Műve így átfogó jellegű lett. A nyugateurópai, angol, francia, olasz és részben német sajtótörténet mellett, sajnos, mostohatestvérként szerepel az egyéb országok hírlaptörténete. Az anyagot — a szellemi, politikai, gazdasági, technikai átalakulás és fejlődés szokványos felosztása alapján — négy fejezetre tagolva, a szerző megrajzolja a kézzelírt avissi-től a rotációs gépek milliós példányszámait termelő hírlapig vezető út történetét. Közben egész sor életteljes arcképet fest mindazokról, kik a fejlődésnek egy-egy mélyreható újítással szabtak irányt : az első kópesujság megteremtőjétől, Dürertől egészen Hearst-ig. A távolkeleti sajtó rövidre fogott története után, magával a hírlapkiadással kapcsolatos kérdésekről is megemlékezik. A sajtó erkölcsi értékéről Balzac, Thackeray és mások lesújtó véleményét ismertetve, a megvásárolt sajtóról említ néhány jellemző példát. A magyar hírlapirodalom története talán azért nem nyert kellő méltatást, mivel egyedül Ferenczy Józsefnek 25 évvel ezelőtt megjelent néhány oldalas francia nyelvű összefoglalását használhatta. A rövid, de válogatott bibliográfia, mint maga az egész munka is, ügyes tájékoztató, nemcsak a történész számára, aki egyedül az újságról, mint történeti forrásról szóló fejezet hiányát érzi, hanem mindazoknak, akiket e folytonosan ható erő múltja és jelene nagy vonásokban érdekel. Ungár László (Pécs). Bibliographie critique des principaux travaux parus sur l'histoire de 1600 a 1914, en 1932 et 1933. Publiée par le Comité de direction de la Revue d'Histoire Moderne. Paris, 1935. 8°. 227 1. A nagy könyvtermelés áttekintésében ügyes, praktikus és rövid vezető óhajt lenni ez a bibliográfia. Amíg a nagy tudományos bibliográfiák a legrészletesebb információk megadására törekszenek s válogatás nélkül közlik a jó és értéktelen tanulmányok, könyvek címeit, a B. C. — előszava szerint — értékelésre törekszik : nem csupán címeket ós bibliográfiai adatokat, hanem 2—16 sorig terjedő pár mondatos tartalmi ismertetést és kritikát is ad. Mégsem óhajt tudományos munkának látszani ; egyetemi hallgatók, középiskolai tanárok, könyvtárosok könnyen kezelhető sogódeszköze szeretne lenni, hogy azoknak, akik nem érnek rá a folyóiratok ismertetéseit átböngészni, útmutatással szolgáljon. A kiadók tudják, hogy vállalkozásuk termé-