Századok – 1936
Szemle - Guggisberg Kurt: Das Zwinglibild des Protestantismus im Wandel der Zeiten. Ism.: Révész Imre. 121
SZEMLE. 121 brutális russzifikálás, a nyelvhasználat és földvásárlás eltiltása, az orosz bürokrácia bevezetése a felkelők fiait és unokáit a lengyel romantika hatása alatt álló politikai illúziókat melengető irány ellen fordítja. Megindul minden téren a pozitív szerves alkotó munka, melynek előfeltételét, a társadalmi együttműködést, a polgári osztályba olvadó nemesség és a nemzeti törekvésekkel rokonszenvező ipari munkásság összefogása biztosítja. A példa nem marad hatás nélkül a sziléziai és poseni legyelekre sem, kik a népi állományukat veszélyeztető porosz kolonizációra a szövetkezeti mozgalommal felelnek. A súlyos küzdelem idején a három részre szakított nemzet a lengyel Piemontban —- Galíciában —- folyó munkából meríthetett leginkább erőt, ahol a cselekvés nemcsak társadalmi és gazdasági téren, hanem a közéletben is lehetséges volt. Célkitűzéseiket az 1914-ben bekövetkezett külpolitikai események néhány szenvedésteli év után valóra is váltották. Ungár László (Pécs). Guggisberg, Kurt : Bas Zwinglibild des Protestantismus im Wandel der Zeiten. (Quellen u. Abhandlungen zur Schweiz. Reformationsgeschichte II. Ser. VIII.) Leipzig, 1934. Heinsius 8°. 245 1. Már csaknem 30 éve, hogy H. Stephan megírta „Luther in den Wandlungen seiner Kirche" c. művét (1907), benne egy négyszáz esztendő alatt nagyon is szükségessé vált vizsgálatot végezvén el a különböző korok lelkében kialakult Luther-arcképekről. A példa most követésre talált a néhány évtized óta egyre jobban szélesedő és mélyülő Zwinglikutatásban, amíg a Kálvin-képek hasonló vizsgálata — ezeknél nem kevésbbé szükséges és tanulságos feladat — még mindig várat magára. G. alapos munkát végzett : tekintélyes anyagot gyűjtve össze (csak az angolnyelvű irodalommal bánt el mostohán) sorraveszi a Zwinglivel egykorú és közeikorú reformátori nemzedék, majd a prot. orthodoxia, a pietizmus, a felvilágosodás, a német ideálizmus történetírásában és történetszemléletében kialakult Zwingliképeket, azután rátér a XIX. század protestantizmusának különféle szellemi áramlataira s azokban is megkeresi a reformátor tükörképét, hogy végül az egészen tudományossá ós rendszeressé vált modern Zwingli-kutatás eredményeiről adjon számot, sőt még a költészetben itt-ott fölmerült Zwingli-portrékat is elénk állítsa. Vizsgálódásainak eredménye arról győz meg, amiről minden más hasonló vizsgálat : minden kor a saját szellemi képére teremti át a mult mindazon alakjait, akik egyáltalában érdeklik, akiknek -— úgy érzi — van valami mondanivalójuk az ő számára is. Ebből nevezetes tanulság vonható az „objektív" történetírás lehetőségére és korlátaira nézve, meg magára a svájci reformátor alakjára nézve is, aki — úgy látszik — még ma sem pusztán csak tudományos probléma : hiszen még a svájci szocializmus irodalma is, a marxistáké csakúgy, mint a religiös-sozialoké, foglalkozik vele. G. a maga gazdag anyagát gondosan rendszerezi és igyekszik minél ólethűbben feldolgozni. Ebben a törekvésében legfőképen az a hibája hátráltatja, hogy a maga kritikai értékelésével nem tud várni egy-egy kor Zwingliképének összefoglaló jellemzéséig, hanem már a feldolgozott írók beszéltetése közben is el-elejti a saját bíráló megjegyzéseit, ami nem egyszer annyira zavarólag hat, hogy csak fokozott figyelemmel tudjuk megállapítani, ki beszél itt voltaképen. Bőbeszédűségre, ismétlésekre egyébként is hajlamos a szerző, de egészben véve tartalmas és a további kutatás számára jól hasznosítható munkát adott. Irodalmi apparátusa, könyvészete, adatai általában részletesek és pontosak : egy-két elírást és hiányt vettünk csupán észre (179. 1. a
