Századok – 1936
Szemle - Vajs; Josef: Rukovét’ hlaholské paleográfie. Ism.: Kniezsa István. 118
118 SZEMbE. Szabó László : Kecskemét város iparos céhei. Gazdaságtörténeti értekezés. Kecskemét, 1933. A szerző kiadása. 8° 58 1. Hálás témát választott a szerző. Bőven merített a céhlevelekből, jegyzőkönyvekből és a városi levéltárnak a céhekre vonatkozó irataiból. Az első fej ezetet (Néhány szó Kecskemét város múltjáról) teljesen mellőzhette volna. A második fejezetben ismerteti a város iparát a céhek megalakulásáig. Itt azonban adatok hiányában légüres térben mozog s kénytelen találgatni. Nem veszített volna vele, ha ezt is elhagyja. Biztos adatokat csak a XVI. sz.-i céhlevelekben talál s innentől kezdve már szilárdabb talajon halad előre. Kár, hogy nem ismeri Lederer Emma értekezését a legrégibb magyar iparososztály kialakulásáról (Századok, 1927—28.). Ez ugyanis egyik adatával (640. skk 1.) analógiát szolgáltat ahhoz,, hogy hogyan alakulhatott ki a kecskeméti iparosok gazdasági függetlensége, a földesúri kötöttségtől való megszabadulás. Kecskemét a XV. sz. közepéig királynéi birtok, azután földesurak kezébe kerül, de nem fejlődik ki állandó földesúri joghatóság, amiben bizonyára része volt a gyorsan bekövetkező török hódoltságnak is. A város a földesurainak bizonyos cenzust (úri adó) fizetett. A kecskeméti iparosokat nem a földesúri kötelezettségek elleni küzdelem egyesítette céhekbe. Külső indításra tömörültek. A szegedi menekült ötvösök alkották az első céhet (1557). Az ő kezdeményezésükre, de iparszabadságuk védelmére szervezkednek céhbe a szűcsök és a szabók. A XVIII. sz.-ig csak hat céh alakult meg, a többié a XVIII. századra esik. Az értekezés második részében a céhek szervezetével és belső életével foglalkozik. A bevezetésben kitűzött célt, hogy az adatok alapján bevezetést adjon a kecskeméti céhek történetéhez és később megírandó monográfiájához, elérte a szerző. Ahhoz azonban, hogy egy későbbi feldolgozásban a kecskeméti céhipar fejlődéséről és állapotáról egységes és lehetőség szerint kimerítő képet nyerhessünk, még más irányú kutatások is szükségesek, főleg pedig a város népességének, társadalmi tagozottságának, birtokviszonyainak ismerete. Nyers Lajos (Kecskemét.) Vajs, Josef : Rukovët' lilaholské paleográfie. Uvedení do knizního písma hlaholského — Manuel de paléographie glagolitique. Introduction à l'écriture slavonne glagolitique. (Rukovëti Slovenského Ústavu v Praze — Manuels publiés par l'Institut Slave de Praha. Tome II.) Praha, 1932. 8°. VIII + 178 1. LIV tábla. Ma már nem vitás többé, hogy a két szláv alphabetum közül Cyrill nem a görögkeleti szlávoknál használt úgynevezett cirill, hanem a glagolita ábécét alkotta meg, amely néhány szláv szentkönyvön kívül csupán az Adriai tenger partján lakó római katolikus horvátok egy részénél maradt meg. Ahhoz sem fér már kétség, hogy ennek az írásnak főforrásai a IX. századbeli görög minuscula, míg néhány, a görögben hiányzó hang jelének mintája a keleti ábécék valamelyikében keresendő. Ennek a kérdésnek mindenre kiterjedő, de tömör rövidségű, világos összefoglalását nyújtja ez a munka, amely elsősorban egyetemi tankönyv céljait akarja szolgálni. A könyv a bevezetésen és a szláv alphabetumokra vonatkozó eddigi irodalom kritikai ismertetésén kívül részletesen foglalkozik a glagolita betűsor egyes betűinek eredetével és az eddigi vélemények megemlítése után megjelöli mai tudásunk szerint legvalószínűbb forrásukat. Ugyancsak külön vizsgálja minden betűnél, hogy az egyes emlékekben mint fejlődött az alakjuk. Végül összefoglalóan is foglalkozik az egyes emlékek paleográfiai sajátságaival és rövidítési rendszerével. A horvát eredetű emlékek közül azonban csak a legrégebbieket tárgyalja. A könyvet igen sok
