Századok – 1936
Szemle - Makoviczky Gyula: Nagykanizsa város településföldrajza. ism.: Mendöl –Tibor. 117
SZEMLE. 117 népi különállását, városbatóduló fiai és felülről való rárakódás révén ide is betört a városi civilizáció, úgyhogy az ősi néprajzi jelenségek ma már csak az öregek körében találhatók meg, haldokló maradványként. Ha mégis B. szorgalmas munkával az egyházi évhez fűződő népszokások viszonylag gazdag gyűjteményét tudta összehordani, ez a budaörsi nép nagy vallásosságának köszönhető. Ez a mély áhitat az egyház ünnepein túl lépten-nyomon megnyilatkozik a mindennapi életben is és nagyban hozzájárult a népszokások fennmaradásához, melyeket В. disszertációja bőven felsorol. A község bevezetőül adott rövid története annál szűkszavúbb és fontos forrásokat hagy kiaknázatlanul. Viszont értékesek az összehasonlító jegyzetek, melyek nemcsak a környező sváb falvakat, hanem — a rendelkezésre álló irodalom alapján — a többi magyarországi német települést, sőt általában az egész német szokásanyagot is párhuzamba állítják a budaörsivel. Tanulságos lett volna, ha a szerző a kevert lakosságú községekben és a szomszédos falvakban élő magyarság szokásait is bevonja vizsgálódásai körébe. Wellmann Imre. Makoviczky Gyula: Nagykanizsa város településföldrajza. (Geographia Pannonica III.) Nagykanizsa, 1934. 8°. 56 1., XII tábla kép- és térképmelléklet. A városföldrajz feladata a városnak, mint érzékelhető térbeli jelenségnek és mint élő szervezetnek magyarázó leírása.M. dolgozata főleg az első feladatot oldjameg sikeresen.Mocsaras völgy átkelőhelyéhez összefutó utak csomópontján nő fel Kanizsa, szoros kapcsolatban az átkelőhely védelmére a történelmi idők folyamán többször felépülő és megújuló várral. Az úthálózat hatása a török utáni békésebb idők beálltával is fennmarad, kijelöli a mai utcahálózat vezérvonalait s meghozza a település városiasodásához szükséges forgalmat. Szerző publikált forrásanyagon kívül a bécsi Kriegsarchiv térképeinek, egyéb bécsi levéltárak, az Országos Levéltár és a nagykanizsai városi levéltár anyagának, tehát elsőrangú forrásoknak figyelembevételével jól megrajzolja a város térbeli fejlődéstörténetét, alaprajzának kialakulását. Az alaprajzformakutatás mai fejlettségi fokán valóban még mindig inkább kap a helytörténettől, mint ad annak : igan kevés a gondosan elemzett városalaprajzunk ahhoz, hogy biztos típusaink lennének, amelyek alapján a formából tudnánk következtetni a fejlődés tényeire ; egyelőre tehát, ahol lehet, az eseményekre vonatkozó adatokat kell összegyűjtenünk, hogy azokkal esetenként magyarázhassuk a formát. M. is ezt a ma egyedül helyes és kizárólag lehetséges eljárást választotta. A városnak, mint élő, termelő és fogyasztó szervezetnek elemzése azonban mintha kicsit mostoha elbánásban részesült volna. A gazdasági élet tényeire, a mai ipari és kereskedelmi életnek a múltba visszanyúló gyökereire a dolgozat különböző fejezeteiben inkább egy-egy megjegyzés formájában bukkanunk, amit mindebből az ipar és kereskedelem című fejezet mégis összefoglal, csak elmosódott képnek nevezhető. A szerző a várost túlságosan is csak térbeli jelenségnek látja ; bizonyára ez a magyarázata, hogy az anyag elrendezését is teljesen ennek a szempontnak veti alá s az utcahálózat kialakulása, az utcák besűrűsödése után először a gazdasági életről, az iparról és kereskedelemről s csak azután szól a telekelosztódásról és a háztípusokról, minthogy ez utóbbiak különböző változatai részben a gazdasági életformával magyarázhatók. Azonban még így sem értjük, miért kell itt szólni a vízrajzról s miért nem a természeti viszonyok ismertetésénél. Mendöl Tibor (Debrecen).
