Századok – 1936
Szemle - Bonomi Jenő: Az egyházi év Budaörs német község nyelvi és szokásanyagában. Ism.: Wellmann Imre. 116
116 SZEMbE. budai humanista Drezdában őrzött aranycsészéjének bemutatásával gazdagítja a magyar művészettörténet emlékanyagát. Minden kétséget kizáróan állapítja meg, hogy a csészét 1508-ban Budán egy udvari ötvös készítette és kitérve még néhány egykorú festészeti és ötvösségi emlék méltatására, a II. Ulászló-kori magyar kultúrkép rajzát nagy vonásokkal élményszerűen vázolja fel. Horváth Henrik, kinek tanulmányai az eddigi kötetekben is kiváló helyet foglaltak el, az Andrássy-tulajdonból a halászbástyái kőemléktárba jutott budai Szent György-reliefről állapítja meg, hogy ez a „budai várban állott Szent György-templom keleti bejáratának timpanonképe volt s Vittore Carpaccio egyik képe után, a XVI. század második évtizedében, vagy a harmadik elején, Budán készült". Mindezt a művészettörténeti forráskutatás és stíluskritika együttesének iskolapéldául szolgáló tiszta módszerével bizonyítja be, majd a Szent György sárkányviadala-ábrázolás ikonográfiái értelmezését, téma- és ezen túl kortörténeti hátterét adja meg, s végül kijelöli a műalkotás számára a reneszánsz magyarországi befogadásának történetében jelentőségénél fogva megillető, díszes helyet. Garády Sándor a Szent Lőrincről elnevezett, a Mohács utáni évekig épségben fennállt, majd a viszontagságos idők folyamán mindjobban pusztuló budamelléki pálos kolostorról felkutatott forrásanyagot állítja össze és beszámol a saját kutatásai közben eddig feltalált építészeti maradványokról. Schoen Arnold ez alkalommal a pesti szervita téri Mária-szobor keletkezésének és további sorsának történetével s művészettörténeti méltatásával egészíti ki Budapest bárok emlékeinek gondos feldolgozása közben eddig elért eredményeit. A szobor mesterét az eddigi kutatásoktól eltérően a budai Hörger Antal szobrászban látja. A művészettörténeti jellegű tanulmányok sorában Bierbauer Virgil a régi pesti Vigadó építéstörténetét adja, melyben Pollack Mihálynak, az újjáéledő Pest nagyvonalú építészének egyik legkiválóbb munkája bontakozik ki a korai méltatlan pusztulás okozta elfeledettség homályából. Bierbauer cikke Kovács Lajoséhoz kapcsolódik, ki a régi pesti Vigadó építésének előzményeit tárgyalja, szaporítva értékes helytörténeti értekezéseinek számát. Ugyanezt mondhatjuk Bökken Ferencnek az Erzsébethíd és a Belváros szabályozásáról írott cikkéről, valamint a kötet lelkes szerkesztőjének, Gárdonyi Albertnek a Krisztinaváros településtörténetét feldolgozó tanulmányáról. Mindhármuk munkássága csakhamar a főváros teljes településtörténeti anyagát fel fogja tárni és lehetővé fogja tenni Budapest helytörténetének összefoglaló feldolgozását. Tanulmányaik ezenkívül a kormányzati és közigazgatási szervek életére vonatkozó érdekes és értékes adatokat is tartalmaznak. A pest-budai német színtársulat magyar előadásairól, a tulajdonképeni első magyarnyelvű pest-budai nyilvános színielőadásokról Rexa Dezső, a Hangászegyesület működéséről Isoz Kálmán ad számot s teszi ezzel gazdagabbá a kibontakozó főváros életéről alkotott, mind színpompásabbá váló képünket. ifj- Vayer Lajos. Bonomi Jenő : Az egyházi év Budaörs német község nyelvi és szokásanyagában (tekintettel Budaörs környékére). (Német philologiai dolgozatok, szerkesztik Petz Gedeon, Bleyer Jakab, Schmidt Henrik. LIII.) Budapest, 1933. 8°. 94 l.-f 1 tábla. A főváros közelsége, a városi kultúra kisugárzása Budaörsön éppoly kevéssé maradhatott hatás nélkül a népszokásokra, mint Buda környékének többi 16 németlakta községében. Bármilyen szívósan védekezett is ez a sváb sziget a kívülről jövő idegen hatások ellen, bármilyen féltve őrizte is faji,
