Századok – 1936

Szemle - Tanulmányok Budapest multjából III. Szerk. Gárdonyi Albert és Némethy Károly. Ism.: ifj. Vayer Lajos. 115

SZEMLE. 115 Mégsem merjük azonban azt állítani, hogy minden vonatkozásában kifogástalanul oldotta meg feladatát. Ahhoz ugyanis, hogy eredményeit teljesen megnyugtatóknak és kielégítőknek minősítsük, egyik-másik állítása túlságosan merész, bizonyítása pedig nem eléggé exakt és szabatos. így pl. II. Géza 1148 -i okleveléből jóval többet olvas ki, mint amennyi benne van (9. 1.) ; a szövegben és a függelékben 1355., a jegyzetben pedig 1365. évi határjárásról beszél (9., 11., 77. 1.) ; megsemmisült, tehát nem létező oklevelekre hivatkozik (18. 1., 2. j.) ; a budai beginákat tévesen azonosítja az óbudai klariszszákkal (31. 1.); néhány lapnyi közzel két, lényegesen eltérő helyrajzot közöl ugyanarról a területről (70., 75. 1.) stb. E mellett előadása következetesség, világosság és plasztikusság tekintetében sok kívánnivalót hagy ; sok benne a következetlenség és a kisebb-nagyobb ellenmondás. Az ellenkező nézetek vallói bizonyára nem fognak késni ezeket a nekik kedvező körülményeket kihasználni. De ez nem baj, hiszen a várható polémia, ha elvi magaslaton marad, csak javára válik a tárgynak, mert a függő kérdéseket közelebb segíti a megoldáshoz. Sz. könyvének főérdeme azonban nem elbeszélő részében, hanem okleveles függelékében keresendő. Ebben a részben valóban elismerésreméltót alkotott a szerző : évek fáradhatatlan szorgalmával sikerült olyan gyűjteményt összehoznia, mely, ha teljesnek nem is mondható, mindenesetre jóval terjedelmesebb minden eddigi vállalkozásnál. És ezzel tette a legnagyobb szolgálatott a tudománynak, mert biztos alapot vetett a későbbi kutatások számára. Ebből a szempontból csak sajnálni tudjuk, hogy a rendelkezésére álló tér korlátoltsága miatt kénytelen volt az eredeti és teljes oklevelek közlése helyett csupán rövid magyar, itt-ott latin szövegekkel tarkított kivonataikra szorítkozni. De azért ilyen formában is hálásak vagyunk neki. 187 regesztájával sok homályos kérdést tisztázásának egyengeti útját. Balanyi György. Tanulmányok Budapest múltjából. III. Szerkesztik Gárdonyi Albert és Némethy Károly. (Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái. 5.) Budapest, 1934. Budapest Székesfőváros kiadása. 8°. 180 1. A tanulmánysorozat beköszöntő előszava annakidején még bizonyos tartózkodással szólott a kezdeményezés várható folytatásáról. Most, mikor az első két kötet után (méltatásukat 1. Századok, 1934. 114. 1. és 1935. 253. 1.), a szerkesztők és munkatársak állandó buzgalma a harmadikat is megteremtette, az előszó már a részlettanulmányok tégláiból felépülő várostörténeti összefoglalás megvalósítását is a közel jövő feladatául jelöli meg. Az eddig elért értékes eredmények mindenesetre a legszebb reményekre jogosítanak. Bevezetésképen Kuzsinszky Bálint, a főváros antik múltjának úttörő kutatója a magyar föld és elsősorban Budapest régészetéből vett példákkal világít rá a régészeti kutatás módszerének jelentős kérdéseire és a régészet és a történelem szerves összefüggésére. Mintegy ehhez kapcsolódik a következő tanulmány, melyben Nagy Lajos, összefoglalva a Budapesten és környékén végzett újabb római és népvándorláskori régészeti kutatások eredményeit és új adatokkal egészítve ki Aquincum helyrajzát, beszámol az eskütéri római castellum feltárásáról. A lelőhely és a leletek leírásán túl forrásainak segítségével belehelyezi az emlékeket Pest város eredetének történetébe és érdekes példáját nyújtja az antik romokra rátelepedő, azokat felhasználó középkori településnek. Tanulmányát a mexikói-úti honfoglaláskori sírlelet ismertetésével fejezi be. A várostörténeti monográfus-gárdának új nyeresége, Genthon István Olmiiczi Ágoston 8*