Századok – 1936

Szemle - Monsberger Ulrik: A hazai német naptárirodalom története 1821-ig. Ism.: Tóth László. 112

112 SZEMbE. közismerten fejlett történeti érdeklődésével, valamint a szász terület aránylag kicsiny és zárt voltával magyarázható, hogy fejlett történetirodalmuk a részletkérdések kutatása terén is lépést tud tartani nemcsak a magyar, hanem a német történetírással is. Áll ez a szász egyháztörténetírásra is. Fr. Teutsch munkái után a jelen értekezés szerzője egy lépéssel tovább megy : az egyház lelki, kulturális és politikai szerepét már ismerve nem fölülről, a szellemi tevékenység síkjából nézi a szász egyházat, hanem alulról, megrajzolva az egyházi szervezet vázát és kikutatva azokat a szálakat, amelyek ezt a szervezetet a mindennapi élet talajához fűzik. Az erdélyi szász terület egyházi szervezet terén is messzemenő önkormányzati jogok birtokában volt. Történetíróik kivétel nélkül azt a felfogást vallják, hogy a szászok jellegzetes egyházi szervezete a bevándorlókkal együtt az őshazából került be ; ebből indul ki M. is. Az erdélyi és a magyar középkori egyházi szervezet ismerete terén még nem vagyunk annyira, hogy alapos kritika tárgyává tehetnők ezt a megállapítást. Egyelőre elfogadhatóvá teszi ezt a tételt az a körülmény, hogy a XII. század folyamán Németországban már megvannak a plébánosokat közös szervezetbe összefogó dekanátusok és .hogy hasonló törekvések a püspök vagy egyenesen az érsek hatáskörébe juttatásukra nálunk csak jóval később, akkor is először a szepesi szászság és a jobbára német városi polgárság egyházaiban észlelhetők. A szász szervezkedés közvetlen célja az volt, hogy az egyes plébániák a dekanátusokon keresztül teljesítsék a püspökkel és az államhatalommal szemben fennálló fizetési kötelezettségeiket. Később ez a csoportosulás egyházi téren jelentős függetlenüléshez vezetett : a megürült plébániákat a plébánosokból álló dekanátus, illetőleg káptalan töltötte be, a püspök által kinevezett esperes helyett a plébánosok által választott dékán állt a plébániák fölött és az esperestől való függetlenülés a legtöbb dekanátusnál lassan az egyházi bíráskodás terére is kiterjedt. A királynak fizetendő adón és esetleges ajándékon, valamint a püspöknek járó census cathedraticuson és subsidium charitativumon túl tehát messzemenő függetlenséget élveztek az egyházi igazgatásban. Az egyes káptalanok ismét szervesen kapcsolódtak egymáshoz. Ez az egység tette lehetővé később a reformáció gyors és zökkenőmentes elfogadását és azt, hogy a középkor folyamán kialakult szervezet egészen a XIX. századig fennmaradt. A munka jórésze olyan részleteket tárgyal, amelyeket bővebben ismertetni talán szükségtelen. Hogy a később káptalan név alatt szereplő 24 dekanátus hogyan alakult ki, területileg hogyan oszlott meg közöttük a szász föld, jogaik mennyiben különböztek, melyik tartozott közvetlenül az esztergomi érsek, melyik az erdélyi püspök alá és melyik fölött maradt meg részben az esperes hatásköre, adókötelezettségeiket hogyan teljesítették : ezeknek a kérdéseknek minden kis részletre kiterjedő vizsgálata adja a végső képet, amely még nem teljes, hiszen a munkának még csak az első fele jelent meg. Érdeklődéssel várjuk a második részt, mely a már kialakult szervezet működését fogja tárgyalni. Barta István (Bécs). Monsberger B. Ulrik 0. S. B. : A liazai német naptárirodalom története 1821-ig. (Német Philológiai Dolgozatok, XLVI. kötet.) Budapest, 1931. 8°. 77 1. A régi naptárak történeti, irodalmi s különösen kultúrtörténeti jelentőségét felesleges bővebben hangsúlyozni. Annál feltűnőbb, hogy a magyarországi régi naptárirodalom eddig még nem talált méltó feldolgozóra, aminek kétségkívül az az egyik oka, hogy, különösen az 1711 utáni anyagnak még a bibliográfiai