Századok – 1936

Szemle - Gabona Béla: A magyarországi agrármunkásmozgalmak története (1890–1900). Ism.: Bakács István János. 109–108-109

SZEMLE. 109 telen felmerülő új kérdésekkel szemben tanúsított magatartásának részletesebb és mélyebb elemzését és szemléltetését. E téren talán még többet ad Kossuth pályája második felének, a hányattatás és száműzetés tragikus éveinek rajza, noha ekkor már Kossuth személye és egyénisége a negyvenes évekkel szemben, — amikor ugyancsak élő, ható erő volt — inkább csak helyzeti energiává változott. Az ember és politikus szempontjából egyaránt érdemes lett volna a negyvenes évek Kossuthjával kissé behatóbban foglalkozni : egész korára jellemző vonást szolgáltatott volna annak ábrázolása, miként alakul át Kossuth csaknem érzelgős emberbaráti irányzata, mely Pesti Hírlapjának már első számaira erősen reányomja bélyegét, közjogi radikalizmussá. H. ezt a problémát a Kossuthban élő forradalommal magyarázza : a forradalom viszont — szerinte -—- maga Kossuth. Ily misztikus magyarázatok másutt is előfordulnak H. könyvében és — valljuk meg — sokszor hátrányosan befolyásolják műve értékét. Ragadjunk ki egy pár ilyen helyet : kétségtelenül mélyértelmű, sokszor találó, de nem mindig igazolt és bizonyító erejű, amikor a „csillaglátó embert" s az egymással szembenálló két Kossuthot szerepelteti, Kossuth lakóhelyei táj típusainak ismétlődésére hivatkozik, vagy a „Széchenyi és Kossuth lánglelkének kigyulladása és tragikumában" megnyilvánuló „párhuzamosság"-ot kiterjeszti utódaik számára, nemére, életkörülményeire és szellemi alkatára, ahogyan Széchenyi és Kossuth ellentétét beállítja s a Wéberek „forradalmi vérének" Kossuth és családja életének számos megnyilvánulásában döntő szerepet juttat. E biológiai színezetű költői magyarázatnál véleményünk szerint meggyőzőbb lenne a családi hagyományok szellemformáló erejére hivatkoznia, annyival is inkább, mert a Wéberek egyébként is kétséges forradalmi lelki alkata alig lehetett több emberöltő vérkeveredése után Kossuth s családja magatartásának —- számos ponton — végső magyarázó oka. Ugyancsak aligha ad megnyugtató feleletet az a beállítás, hogy Kossuth életében gyakran a „keleti tündérmesék virányait" járjuk. Mindezektől eltekintve azonban H. könyve nagyon megérdemli művelt közönségünk figyelmét, mert abból a lényeget tekintve Kossuthot igazi és emberi valójában ismeri meg, de eredeti és szellemes megfigyelései azt is megérdemlik, hogy tudományos történetírásunk részletesebb elemzés tárgyává tegye azt. Igen helyes gondolat s egyszersmind hasonló jellegű művek, sőt történelmi regények szerzőire nézve is követendő példa a Bizonyítékok közzététele, ami a történelmi tények és költői képzelet elkülönítésével igen alkalmas az ily művek adataival és felfogásával szemben széles körben tapasztalható idegenkedés megszüntetésére. Varga Zoltán (Debrecen). Gabona Béla: A magvarországi agrármunkásmozgalmak története (1890—1900). Budapest, 1934. 8°. 85 1. A jobbágyfelszabadítás a magyar földmíves-osztály problémáját teljes egészében nem tudta megoldani. A jobbágyok önállóvá lett utódai kellő iskolázottság híján és az elemi csapások, a rossz esztendők következtében nagyrészt tönkrementek s a zsellérek utódaival egy mezőgazdasági munkásréteggé olvadtak össze. Amikor a mult század vége felé a hatalmas közmunkák, a Tisza-szabályozás, a vasútépítések befejezést nyertek, ez az agrármunkásság kenyér nélkül maradt s alkalmas talajnak bizonyult a szociáldemokrata agitációk számára. Először a részes aratók körében jelentkeztek szocialista jellegű megmozdulások, melyek aztán az izgatások hatása alatt az 1891 május elsejei orosházi véres zendülésben robbantak ki. A magyar társadalom teljesen