Századok – 1936
Szemle - Baviera Filippo: L’Italia; la Transilvania e l’Ungheria per il nobile Giovanni Francesco Baviera di Senigallia; ciambellano particolare del principe Sigismondo Báthory. Ism.: Banfi Florio. 102
102 SZEMbE. 2. tudományunk ezt az egészet a folytonos kibontakozás (dévéloppement) fogalmában érti meg. Az első alapelv világánál szerző szövege túlságosan tagoltnak látszik. Hiányzik belőle az összekötő szál, az értelmezés. Mindenütt kizárólag eseményeket látunk, miket csak cím tart össze, sokszor az is bizonytalanul (például „Súlyos feladatok", „Országos érdekek"). A második alapelv szempontjából nézve feltűnik, hogy B. csak „kénytelenségből" adja elő a „fejlődést", mert -— meggyőződése szerint — ez „kitérés". Innen ered az az általános törekvése, hogy „a fejlődést lehetőleg röviden ismertesse" s minél több helyet juttasson a magyarázat nélküli adatközlésnek. (Előszó). E kíváltkép a történet elméletét illető kérdéseken kívül megjegyezzük még, hogy szerző nem követi a tények visszaállítására vonatkozó módszertani elvet sem. Nevezetesen az események különböző fázisait megvilágító változatos forrásanyag helyett, dolgozatát jórészben csak egy forráscsoportra, a törvények rendelkezéseire építi. Ez az eljárás a valóságos állapotot szükség szerint téves megvilágításba helyezi. Azt sem elég csupán állítani, hogy a független Erdély természetes politikai alakulat (59, 159. 1.). Az igazoláson túlmenőlcg még meg is kellett volna cáfolnia az erős bizonyítékokkal támogatott másik nézetet, hogy t. i. Erdély kényszeralakulat (Szekfű). Ne tegyük azonban kizárólag fiatal történetíró társunkat felelőssé elmaradt szakműveltségéért. Annál kevésbbé tegyük ezt, mert jegyzeteiben sorai közt és gondolkodásában sokszor élénken megcsillan tehetsége, amely jó irányba terelve értékes gyümölcsöket teremhet. Sajnos, magyar nyelven még nem íródott meg az a történésztől eredő kaiauz, ameiy a szintézis kérdéseivel kívánatos módon foglalkoznék és amely B.-nak is, csakúgy, mint jómagunk nagy százalékának, nagy segítségére lehetne. De ismételjük meg : a szerző képességei fejlesztésre érdemesek. Baráth Tibor (Páris—Budapest). Bariéra, Filippo: L'Italia, la Transilvania e l'Unglieria per il nobile Giovanni Francesco Baviera da Senigallia, ciambellano particolare del principe Sigismondo Báthory. Rivista Araldica. XXX. 1932. 459—468., 486—492., 533—545. 1. Roma. A szerző alapos tanulmány keretében ősének Erdély 1591—1594-i állapotáról személyes tapasztalatok alapján írt emlékiratát közli a család senigalliai levéltárából. A tanulmány ügyes összefoglalása az olasz-magyar kapcsolatok történetének, melyhez becses adalékot is nyújt Gianfrancesco Aldobrandini erdélyi szereplésének megismertetésével. kit VIII. Kelemen pápa 1592-ben állandó követül rendelt Báthory Zsigmond udvarába, s aki nagyszabású tervet dolgozott ki a törököknek Magyarországból való kiűzésére ; hároméves erdélyi tartózkodása következtében, melyről életírói (v. ö. Pastor : Geschichte der Päpste, XI. 43. 1.) mit sem tudnak, egész emberként adta magát a magyarság ügyének, úgyhogy később három ízben (1595, 1597, 1601) vezette Magyarországba a török ellen a pápa zsoldosait. Aldobrandinival jött Báthory udvarába rokona, Giovanni Francesco Baviera senigalliai nemes, aki, mint a fejedelem kamarása, állandóan ura kíséretében tartózkodott s tanuja volt az erdélyi eseményeknek, egészen 1595-ig, midőn egy diplomáciai megbízatás következtében vissza kellett térnie Itáliába. Tapasztalatairól több rendbeli feljegyzést készített, melyek közül a „Relazione" Erdélynek földrajzi, történeti, politikai és katonai szempontból igen jellemző leírása, s ha terjedelem dolgában nem is mérhető össze Possevino munkájával, tartalom tekintetében magasan felette áll Deila Valle és Botero írásainak, s mint ilyen, határozottan megérdemelte közzétételét. Figyelemreméltók a kiadónak a sligovica,
