Századok – 1936
Szemle - Praga; Giuseppe: Tomaso Negri de Spalato umanista e uomo politico del sec. XVI. Ism.: Banfi Florio. 99
SZEMLE. 99 által ugyanis ez a nyelv terjedt el az iskola, a templom közvetítésével a nép széles rétegeiben. Okvetlenül meg kell látnunk, mennyire analóg Luther szerepe és jelentősége az irodalmi nyelv kialakulásában Pázmány Péterével. Szokás ma is a mi irodalmi nyelvünk megalkotását Pázmány személyes művének tekinteni. Pedig a tétel ilyen megfogalmazása igen helytelen. Pázmány mögött ott áll a XVI. század hatalmas magyarnyelvű gyakorlati és irodalmi írásbelisége. A nagy bíboros a rendkívül kiterebélyesedett magyarnyelvű gyakorlatban — gondoljunk csak például a missilisek beláthatatlan sokaságára — kicsíszolódott írásnyelvet használta ós terjesztette írásaiban. Pázmány jelentőségét valahogy úgy kell fölfognunk, mint a kodifikátorokét a jogtörténetben. A magyar irodalmi nyelv nem az ő egyéni alkotása ; ő önkéntelenül összefoglalta a XVI. századi apró tömegmunkát s ezentúl nagy tekintélye és nyelvének egyéni ereje következtében a zsinórmérték, a szabályozó lett. Istványi Géza. Praga, Giuseppe : Tomaso Negri (la Spalato umanista e uonio politico del seeolo XVI. Archivio Storico per la Dalmazia. Roma. XV. (1933.) 158—201. 1. A tanulmány egy előttünk eddig ismeretlen egyéniség nevét iktatja a Magyarországon működött dalmata humanisták és diplomaták sorozatába. A spalatói származású Negri, az ottani káptalan főesperese diplomáciai szereplését a velencei signoria szolgálatában kezdte 1502-ben, azon alkalomból, hogy Corvin János horvátországi bán morlák alattvalói Trau vidékét elpusztították és a püspökség javait megdézsmálták. Minderről elég részletes tájékoztatással szolgál Marino Sanuto, kit P. csak egy szemelvényes horvát kiadásból idéz, holott a Diarium teljes, velencei kiadásának (I Diari di M. Sanudo) IV. kötetéből Negrinek Corvin Jánossal való találkozásról (1503) közelebbi részleteket ismerhetett volna meg. A jelentés, amelyben Negri küldetéséről beszámolt, részletesen jellemzi Magyarország akkori állapotát, a királyi ház viszonyait, II. Ulászló és Corvin János viszályát, a nádor halálát stb. Negri ez útjától fogva Magyarország őszinte barátja lett. Mint a spalatói érsek — Bernardo Zane —- bizalmasa, elkísérte főpapját az 1512-iki lateráni zsinatra, ahol nyilvánvalóan ő sugalmazta az érsek beszédét, mely Magyarország sorsára való utalással keresztes háborúra szólította fel a keresztény világot a török ellen. A beszéd, mely Negrinek Marco Marulóhoz intézett ajánló levelével került forgalomba, nagy hatással volt a kúriára s bizonyára része volt benne, hogy kevéssel utóbb az \ij pápa, X. Leó, felkarolta a tervet, melynek fejleményeiben nagy szerep jutott Negrinek Beriszló Péter veszprémi püspök és horvátországi bán oldalán. Itt P. a hazai kutatóktól mellőzött horvát és olasz irodalom alapján színes portrét rajzol a veszprémi püspökről, akinek a pápa által küldött szentelt kardot és zászlót az 1513. augusztus 13-i dubicai győzelem emlékére Negri adta át. A dalmata származású püspök felismerve földijében a használható férfiút, sietett őt szolgálatába fogadni s vikáriusává tette. A keresztes hadjárat kudarca után Beriszló, ki az egymás közt pártoskodó országnagyok közül kiemelkedve önfeláldozó kitartással küzdött a török ellen, 1515-ben Velencébe küldte Negrit, segítséget kérni, majd a következő évben a pápához. Negri nyilvános konzisztóriumon térdre borulva, zokogás közt terjesztette kérését a pápa elé, aki biztosította őt és küldőjét részvéte felől, melynek zálogaként 15.000 aranyat adott át néki. Negrinek azonfelül sikerült megnyernie X. Leó rokonszenvét, amit arra használt fel, hogy a veszprémi püspök számára bíbort kérjen ; a pápa ezt meg is igérte, de ellenséges befo-7*
