Századok – 1936
Szemle - Monti Gennaro M.: Da Carlo I. á Roberto Angió. Ism.: Miskolczy István.97 - Monti Gennaro M.: Les Angevins de Naples. Ism.: Miskolczy István. 97
SZEMLE. 97 sának feltevése képtelenség —, akkor a XIII. sz. végéről származó békeokmányokban nem olvashatnánk ilyen kitételeket,mint pl. a cseh határt illetőleg 1271-ben : „regna . . . nostra . . . secundum signa, distinctiones et metas antiquas, prout etiam progenitores nostri et antecessores reges Ungarie . . . possederunt". És így aligha teljesen legenda egy K. idézte 1347-i oklevélnek egy kitétele, amely a magyar -cseh határ megállapítását Szent Lászlónak tulajdonítja. Kétségtelen, hogy a lakatlan területek irányában az országválasztó határvonal későbben alakult ki, mint a lakott területek szomszédságában. Azonban, véleményünk szerint, nem elméleti okoskodások és deduktív következtetések útján fogjuk a magyar államhatár kialakulását közelebbről megismerhetni, hanem a határmenti birtokokra vonatkozó magyar és külföldi okleveles anyagnak minden részletre kiterjedő áttanulmányozása teszi majd ezt számunkra lehetővé. Moór Elemér (Szeged.) Monti, Gennaro M. : Па Carlo I. à Roberto di Angió. Ricerche e documenti. Estratto dal Archivio storico per le provincie napoletane. Napoli, 1931—1934. 8°. 3111. — Monti, Gennaro M.: Les Angevins de Naples. 1. Les Angevins de Naples dans les Études du dernier demi-siècle. Blois, 1934. 8°. 401. M. ma kétségtelenül egyik legkiválóbb munkása a délolasz történelemnek. Nagy szorgalmú, szerencsés kezű kutató és ügyes feldolgozó. Európa különböző levéltáraiból hord össze újabb és újabb adatokat, melyekkel fényt derít az Anjou-kor homályos és vitás kérdéseire. Érdeme az is, hogy nem szorítkozik tisztán a politikai vonatkozások tárgyalására, mint a legtöbb nápolyi historikus, hanem érdeklik a gazdasági és kulturális problémák is. Első mimkájában, miként maga is megmondja, adalékokat nyújt részint már megjelent munkákhoz, részint az ő megírandó nagyobb szintetikus könyvéhez. Tizenhárom kérdést tárgyal s tanulmányai között néhány különösen érdekes. Ilyenek : az első Anjouk összeköttetései a tatár kánokkal ; a kánokat évtizedeken keresztül törekednek megnyerni a kereszténységnek és őket a kereszténység javára saját keleti érdekükben felhasználni. Hasonlóképen fontos adatokkal szolgál az I. és II. Károly kisebb francia birtokairól szóló tanulmány. Ebből megtudjuk, mennyivel járultak hozzá e tartományok az Anjouk nagyhatalmi politikájának gazdasági' megalapozásához. A tanulmány mintegy kiegészíti Yver és Cadier alapvető munkáját. Károly Róbert Magyarországba való küldéséről M. nem mond újat, de érdeme, hogy összegyűjti és lehetőség szerint felhasználja a magyar irodalmat is. Közli a szerző II. Károlynak egy-egy levelét a Babonicsokhoz és Pál bánhoz. Ezek eddig ismeretlenek voltak. Téved azonban M., mikor Schipa nyomán Máriát az utolsó Árpád nővérének mondja. Mi III. Endrét tartjuk az utolsó Árpádnak. Nagyon értékes és alapos kimutatást kapunk a sziciliai secreziák és a kincstári bilanceról, valamint az 1305—6-i nápolyi fogyasztási adókról. Ez utóbbi tanulmányból tudomást szerezhetünk az élelmiszerek árairól is. A munkában tárgyalt kérdések mind olyanok, hogy azokat nem mellőzheti az Anjou-korral foglalkozó historikus. —A másik munka, mint címe is elárulja, az utolsó félszázadnak a nápolyi Anjoukra vonatkozó irodalmát öleli fel. Mint M. minden munkáját, ezt is a lelkiismeretesség és alaposság jellemzi. A világnyelveken megjelent irodalmat maradék nélkül megtaláljuk ebben az összefoglalásban, sőt a szerző az egyéb nyelveken megjelent munkákat is iparkodott a lehetőség szerint összegyűjteni. Nehéz a helyzete például a magyar munkáknál, mert nyelvünket nem ismeri. Azért mégis felsorolja Századok. 193G. I—III. 7
