Századok – 1936

Szemle - Moór Elemér ld. Kring Miklós - 96

96 SZEMbE. osztály létrejöttének gazdasági és jogtörténeti okait és kapcsolatait fejtegeti. A társadalom életfolyamatának és alakulásának vizsgálata rendkívül bonyolult feladat. K. lelkiismeretes és komoly munkát végzett, mert nem állt meg a parasztság történetének szűkkörű vizsgálatánál, hanem figyelmét kiterjesztette azokra a lelki, gazdasági és politikai átalakulásokra is, amelyek fényt vagy árnyékot vetettek a paraszttömegek életére. Farkas László. Kring Miklós: A magyar államhatár kialakulásáról. A Gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. IV. (1934.) 3—26. 1. K. szerint a magyar államhatár fogalmának kialakulását a XIII—XIV. század fordulójára kell tennünk, mert szerinte csupán a XIII. század végén alakult ki nálunk a ,,ius regiumtól független, mintegy a királyság felett lebegő legfőbb birtokjog, amelynek az ország területe reális vetülete volt". Ezen megállapításhoz K. tulajdonkép elméleti dedukív következtetések útján jutott el. Tételének helyességét csupán mintegy illusztrálni kívánta Legentou 1208-i határleírásával. Ez a puszta szerinte ugyanis kétségtelenül árpádkori határvédelmünk egyik legnyugatibb őrállomása volt, mert egyik határát a Lajta alkotta és az 1208-i oklevél szerint valaha besenyők bírták. Okoskodása mindenesetre sántít, mert hisz például Oroszváron is kétségtelenül odatelepített orosz határőrök laktak, mégsem fekszik közvetlenül a határon. Elméletének igazolását abban látja, hogy Legentou-t illetőleg „okleveleink határainak leírásánál egy szóval sem emlékeztek meg arról, hogy e puszta nyugati határvonala egyszersmind az ország határával esett volna egybe". Ha a határleírást közelebbről szemügyre vesszük, meg kell állapítanunk, hogy ez a puszta vagy nem feküdt az ország határán, vagy pedig az ország határa Legentou-nál a Lajta volt. A puszta ugyanis, a határleírás szerint, a Lajtától délre feküdt („prima meta sumit initium ad septentrionem a fluuio qui vocatur Sár") ; e földrajzi fekvése alapján csak abban az esetben lehetett volna Legentou az ország határán, ha Királyhidától nyugatra feküdt volna, de ekkor a Lajta lett volna egyúttal országhatár is. Érthető volna tehát, hogy ezt a körülményt az oklevélbe^ nem említették meg. Nem lehet feltenni, hogy királyaink olyan birtokokat adományoztak volna, amelyek egy bizonytalanságba vesző határterületbe nyúltak volna bele, ami ugyanis azt jelentené, hogy a király egy bizonyos irányban nem szabott volna korlátokat az adományos birtokjogának érvényesülése elé, de azt is, hogy a királyi hatalom egy bizonyos irány felől nem garantálta volna az adományos birtokjogának érvényesülését. így tehát egyes oklevelek K. szerint homályosnak mondható terminusaiból nem lehet arra következtetni, hogy ott az adományozás idejében „országválasztó határvonal még nem állott fenn". De vannak pozitív adataink is arra nézve, hogy az akkori időknek megfelelő pontossággal kijelölt országválasztó határvonal pl. Ausztria és Magyarország között már a XIII. század elején is megvolt. Legmegvilágítóbb e tekintetben Veperd 1222-i határleírása (Fejér, III. 1., 368. 1.) : „. . . conterminatur terrae Theotonicorum, et tenet metam cum eis". Figyelemreméltó, hogy ezen oklevélben a magyar államterület fogalma is már világosan jelentkezik ; a határ ugyanis „redit ad terram Hungaricam". Itt tehát a magyar államterület (terra Hungarica) élesen szembe van állítva a német államterülettel (terra Theotonicorum). Ha a nyugati határ nem lett volna már nagyon régi és kölcsönös megállapodás eredménye — az államhatár egyoldalú megállapítá-