Századok – 1936
Szemle - Kiss Károly Ernő: A magyar jobbágyság kialakulása. Ism.: Farkas László. 95
SZEMLE. 95 pítást deduktive alkalmazza. Ezek az adatok ugyanis, amelyek F. jelen felépítésének tartó pillérei, önmagukban igen ingatag kormegállapítást nyújtanak. Még a legszilárdabb lábon áll a kalocsai templom legrégibb ismert falrészeinek datálása, azonban biztos kormeghatározás, kétséget kizáró leletanyag hiányában, itt sem lehetséges. A szegedi Sz. Demeter-torony legrégibb maradványainak datálása pedig olyan alapon történt, hogy a felső rész XIII. századra tétetett (az itt talált tégla alapján, amelyet pedig F. 1361 utáni téglának mond), tehát az alsó rész ennél régebbi időből kell, hogy származzék. Minden más adat hiányában, ilyen alapon visszamenni a XI. századba, kissé merésznek látszik. A meszesi és debrecenmonostori téglamaradványok pontos datálásáról azért sem lehet szó, mert hiszen egyrészt nem találtattak eredeti helyükön, másrészt koruk pontos meghatározására semmi pozitív adattal nem rendelkezünk. Évtizednyi pontosságú datálásra tehát nincsenek adataink, ezekkel F. adós maradt. Összefoglalásul ki kell emelnünk a téglavizsgálatok nagy jelentőségét és F.-nek ezen a téren elért kitűnő eredményeit. Hisszük, hogy újabb bőséges anyag gyűjtése, összehasonlítása és rendszerbe foglalása révén az archaeológia és műtörténet, közvetve pedig a história számára igen becses adatokat fogunk nyerni. A mai sovány és bizonytalan adatanyag azonban olyan nagyfontosságú kérdések eldöntésére, mint amilyen Brassó őslakosságának problémája, nem elegendő és nem is alkalmas. Pozsonyi-Filtsch Zoltán (Szeged). Kiss Károly Ernő: A magyar jobbágyság kialakulása. Különlenyomat a csongrádi m. kir. áll. Szent Imre reálgimnázium 1932— 1933. és 1933—34. évi Értesítőjéből. Csongrád, 1934. 8°. 35 1. Régebbi történetirodalmunk csupán egyoldalú képet adhatott a magyar jobbágyság sorsáról, mert nem állott rendelkezésére a jog-, társadalom- és gazdaságtörténet modern kutatásainak eredménye. K. számbaveszi és felhasználja ezeket az eredményeket, amikor a jobbágyság kialakulását vizsgálja, mindamellett lehetőleg az eredeti források alapján végzi kutatásait. A dolgozat felülmúlja az iskolai értesítők értekezéseinek szokásos színtáját s megérdemelt volna tudományosabb keretet is, hiszen, amint a szerző mondja : „Korlátoznom kellett tanulmányom terjedelmét s ezért sajnos több helyen szinte kivonatosan kellett közölnöm kéziratom részletesebb szövegét. Ezért, valamint az Értesítő pedagógiai célzata miatt lehetőleg mellőznöm kellett az egymással szembenálló tudományos nézetek felsorakoztatását is s néha be kellett érnem az általánosabb irodalmi utalásokkal." Mivel a jobbágyság a rendiség tartozéka s mint ilyen, szoros összefüggésben van az állam és társadalom egyetemes, rendi alakulásával, K. megvizsgálja azt a társadalmi és gazdasági szervezetet is, mely a rendi államot megelőzte, azaz a patrimoniális királyságból indul ki, melynek különféle kötött vagy szabadabb helyzetű népei között kell keresnünk a rendi korszak jobbágyainak őseit. Minthogy pedig „az Árpád-kori földesúri népek egységes osztályba olvadását fői a pategrimoniális királyság legfőbb hatalmi intézményének, a várbirtokszervezetnek bomlása és az új birtokrend kialakulása mozdította elő", e kettős jelenség vizsgálatának is nagy fontosságot tulajdonít. Először a patrimoniális királyság korabeli földesúri népek eredetét, megoszlását és szolgálati viszonyait mutatja be, azután tárgyalja a várbirtokszervezet összeomlását és ennek a földesúri népekre gyakorolt hatásait, végül az egységes jobbágy-
