Századok – 1936

Történeti irodalom - Barta Erwin–Bell Karl: Geschichte der Schutzarbeit am deutschen Volkstum. Ism.: Kring Miklós. 91 - Bell Karl ld. Barta Erwin

92 TÖRTÉNETI IRODALOM. 92 viharokat. Minket különösen a Barta által írt fejezetek érdekelnek, melyek a nyolcvanas évek magyar parlamenti harcait, az ország német vidékein a Schulvereinek alapítása ellen rendezett tüntető gyűlések lefolyását, sikerét, illetve eredménytelenségét ismertetik. Igyekszik objektiven ítélni. Elismeri, hogy a magyar kormány (Tisza Kálmán) álláspontja miben sem különbözött a többi, európai kormányokétól és hogy a magyarság ebben a kérdésben éppen úgy gondolkozott, mint például a háború előtti német birodalom, vagy akár még ma is a francia nemzet. Nem tagadja, hogy a délvidéki, de kivált a szepesi németek állásfoglalása a magyar állam, kultúra, sőt a magyar nyelv mellett, spontán és őszinte volt. Természetesen az erdélyi szászok ellenkező megnyilatkozásait jóval részletesebben és érthető lelkesedéssel ismerteti. Helyesen vezeti vissza törhetetlen németségüket egységes, zárt településükre, korán kifejlett kultúrájukra. De a magyarországi németek nagyobb részének meghódolását a magyar kultúra és nyelv előtt, teljesen tévesen, illetve primitív módon szeretné megértetni. A materiali.s gondolkozást, az anyagi és társadalmi előnyöket állítja oda legfőbb okként és egészen mellőzhető, harmad-, negyedjelentőségű tényeket lát a magyar lelkiség, alkotmány és a korbeli liberális felfogás asszimiláló hatásában. Hogy ez mennyire tarthatatlan és éppen nem általánosítható magyarázat, arra Böhm Károly szolgálhat fényes példaként. Kevesen tudják, hogy a nagy magyar filozófus sokáig habozott, vájjon német, vagy magyar nyelven bocsássa-e közre munkáit. Csak az ellentét kihangsúlyozása végett vetjük fel a kérdést, hogy erkölcsi és anyagi szempontból nem lett volna-e sokszorta csábítóbb a tökéletesebb tudományos formanyelvvel rendelkező németet választania, semmint az akkor még kevésbbé alkalmas magyart. Hogy a nyelvünk bölcseleti használatával járó sok nehézség, küzködés nem egyetlen ok lett volna a német mellett való döntésre, azt mindenki könnyen beláthatja, aki ismeri a két ország tudományos életét. Böhm Károly szimbolikus képviselője annak a sokezer magyarrá vált németnek, akiknek lelkében a legmélyebb praedispositiok megváltozását materialis indokok mozdították elő a legkevésbbé. Mivel a könyv nem tudományos céllal íródott, mélyebben járó fejtegetéseket nem is várhatunk tőle. Ha a leghatározottabban vissza is utasítjuk a fentebbi, felületes magyarázatot, azt készséggel el kell ismernünk, hogy igen jól, szemléletesen és érdekesen csoportosítja anyagát. Különösen értékesek benne az egykori gyűléshatározatokból, nyílt levelekből és kormányok közötti levélváltásokból vett szemelvények. Közülük mementóként kívánkozik Bismarck írása mindazok munkaasztalára, akik egy kevéssé is érdeklődnek az immáron évezredes német-magyar probléma iránt. A Schulvereinek felállításával kapcsolatos magyarországi tüntetések idején a budapesti német főkonzulnak így írt a kancellár (135. 1): A német kormány még baráti formában sem kívánja felhívni a magyar kormány figyelmét a tüntetésekre, „mivel mi olyan fontosnak tartjuk a magyar birodalom