Századok – 1936
Történeti irodalom - Barta Erwin–Bell Karl: Geschichte der Schutzarbeit am deutschen Volkstum. Ism.: Kring Miklós. 91 - Bell Karl ld. Barta Erwin
TÖRTÉNETI IRODALOM. 91 mint sok között ebből a példából is látjuk, a külföld informálása zsákmányul esett egyes termékeny fantáziájú íróknak, akik nacionalista és imperialista érdekeik szerint szerkesztett műveikkel az európai köztudatba igen helytelen magyar nemzetképet vetítettek. Ez a kellő időben nem orvosolt baj Franciaországban ma, a magyar történetírás többéves újjászületése idején is akkora, mint volt a háború előtt vagy alatt. Pedig a tisztán politikai szemszögből ítélkezők is tudhatják, hogy a nemzetkép bizonyos lelki magatartást is meghatároz, amely adott alkalommal nem közömbös. Egy-két összefoglaló mű piacra dobása már nem igen segíthet. Baráth Tibor (Páris). Barta, Erwin -— Bell, Karl: Geschichte der Schutzarbeit am deutsehen Volkstum. (Gedenkbuch zum fünfzigjährigen Bestehen der Schutzvereine.) Dresden, 1930. Verein für das Deutschtum im Ausland. 8°. 349 1. Nem tudományos munka, hanem a mindennapi, primitív történetszemléletből fakadt emlékkönyv, melyet a német iskolaegyletek ötvenéves fennállása alkalmából adtak ki. Ez a történetfelfogás államok, intézmények puszta fennállásában, eszmék, gondolatok rövidebb-hosszabb életében jövőt biztosító alapokat lát, melyeknek egyszerű szemlélése, felelevenítése is lelkesülést ébreszt, nagy tömegek kollektív munkára való összefogását eredményezi. A történelem fogalmában mindenkor benne rejlik a kultúra fogalma. Amikor kulturális munkát, tetteket emlegetünk, történeti erők emlékét idézzük; amikor a multat elevenítjük fel, szükségképen bukkanunk a kultúra változó formáira. Európában ma kétségtelenül a németség aknázza ki legügyesebben a történelem és kultúra fogalmának összefonódását, hogy segítségével a világ németjeinek öntudatát egységesítse és ebből — ha lehet — a politikai egység megteremtéséhez szükséges erőket termelje ki. A nacionalizmus a nemzeti kultúra létét leghatékonyabban a nemzetállamban látja biztosítva; a szélsőséges nacionalista államok kulturális törekvései tehát szükségképen politikai színezetűek. A mult század nyolcvanas éveiben a német nyelvtömböt keletről szegélyező szláv, magyar és olasz népek nemzetállami törekvései nagyban hozzájárultak a német Schulvereinek életrehívásához. Az osztrák kormányok (Taaffe!) taktikázása, mely a birodalmi egyensúly kedvéért nemzetiségeit egymással játszatta ki, először az ausztriai németségben keltette fel a kultúra- és nyelvvédelem gondolatát. E mozgalom a szláv- és olasztöbbségű területek lakosságát tartotta elsősorban szem előtt. A birodalmi németség figyelmét pedig a magyarországi nyelvszigetek igen gyors, itt-ott valóban politikai nyomás alatt végbemenő elmagyarosodása kötötte le. Az iskolaegyletek megalakulásában tehát — bár jobbára csak közvetve — politikai indítóokok is közremunkáltak. Könyvünk országrészenként ismerteti a Schulvereinek működésének megindulását, fejlődésüket és a körülöttük támadt