Századok – 1936

Történeti irodalom - Schwarz Ernst: Die Ortsnamen der Sudetenländer als Geschichtsquelle. Ism.: Fekete Nagy Antal. 85

86 TÖRTÉNETI IRODALOM. 86 településük eredeti szláv földrajzi nevekben is kimutatható. Az új keletkezésű szláv nyelvi eredetű hely- és határnevek mellett természetesen tovább élnek nyelvük sajátságaihoz alkalmazott kiejtési formában a korábbi, más fajú lakosság révén keletkezett földrajzi nevek is. A germán fajnak, nevezetesen a németeknek Csehország területén történt ismételt megjelenése a XII. században kezdődik, amikor megindult a németségnek kelet felé tartó tömeges vándorlása. A német eredetű földrajzi nevek, melyeket Sch. német alapossággal egyházi, személy-, irtással és bányaműveléssel kapcsolatos nevek szerint 1300-ig bezárólag csoportosít, a nagy számú, főleg a Szudéták vidékére történő letelepedés mellett bizonyítanak. A németek és szlávok által lakott vidékek területi és nyelvi érintkezése következtében a földrajzi nevek továbbfejlődésében természetes kölcsönhatások érvényesülnek, amelyek nyelvi sajátságok alkalmazásában, pl. a német eredetű helynevek cseh ragokkal és képzőkkel való ellátásában, szószerinti lefordításában stb. nyilvánulnak meg. A helynevek történeti változása kapcsán rátér Sch. a cseh állam újraalakulása után történt, a túlfűtött cseh nacionalizmus által alkalmazott, minden történeti alapot nélkülöző helynévmegállapításokra is. A munka második része a helyneveket mint történeti forrásokat tárgyalja. Elsősorban leszűri azokat az eredményeket, melyek a nyelvtudomány és néprajz szempontjából értékesek, majd 1300-ig megvonja a nyelvhatárokat és azon belül elhatárolja a nyelvjárási területeket. Művelődéstörténeti szempontból a történeti, de főleg a nyelvészeti adatok segítségével megrajzolja a cseheknek a terület kialakulásában betöltött szerepét és a bevándorló németek munkáját, amellyel az általuk megszállt területen az erdők kiirtása, a bányászat, ipar stb. fellendítése által a terület gazdasági, egyházi és politikai életének előbbreviteléhez hozzájárultak. Végül a helynevek és nyelvjárások alapján következtetéseket von le a német telepesek eredetére és őshazájára vonatkozólag. A munka mellékletei szemléltetően ábrázolják a német és cseh települési területeket, annak határvonalait és érintkező pontjait. Külön fedővázlatok tüntetik fel a német irtásneveket, a -dorf, -ing végződésű helyneveket, valamint a különböző cseh képzőkkel és ragokkal képzett helyneveket is, amelyek feltüntetik a kölcsönös hatásokat és az azok következtében beálló helynévváltozásokat. Magyarországi vonatkozásaiban Sch. egyébként kitűnő és például szolgáló munkája nem nevezhető szerencsésnek. A körmöcbánya—németprónai nyelvszigetre és a szepesi szászokra találunk ugyan a munkában sűrű utalásokat és megállapításokat, azonban ezeket ma már túlhaladottnak kell tekintenünk, amennyiben a magyar történeti irodalom eredményeinek ismerete nélkül és a kiadott forrásanyag hiányos felhasználásával jöttek létre. Többi felvidéki vonatkozású eredményei Melich Jánosnak „A honfoglaláskori Magyarország" című munkája alapján, mely