Századok – 1935
Történeti irodalom - Holub–Paczewiczowa; Zofia: Osadnictwo pasterskie i wędrówki w Tatrach i na Podtatrzu. Ism.: Kniezsa István 86
90 TÖRTÉNETI IRODALOM. elemet semmiképen sem lehet egészen kizárni. A terminológiának nagyszámú magyar eleme, köztük olyan jellegzetes kifejezések, mint a juhász (amely azonkívül kizárja az oláh közvetítés lehetőségét is, mert itt teljesen ismeretlen), bojtár, szállás, gazda, csapás stb. önként kínálkoznak a magyar pásztorkodással való, kapcsolatok feltételezésére. Hogy ez a magyar pásztorelem hol és mikor érintkezett a tót és a lengyel (valamint a rutén és oláh) pásztorokkal, arra ma még nem iehet határozott feleletet adni. A Szepesség esetében a kérdés nem volna nehéz. Fekete Nagy Antal kiváló, korábban említett munkája után ma már nem kétséges, hogy a Szepesség legrégibb lakossága — mindenesetre régibb a németnél — a magyar határőrség, amely a pásztoréletet még az őshazából ismerte. Ezek a kérdések azonban bizonyára találnak majd további kutatóra. Nehéz kérdés az úgynevezett ,oláh' vándorlás kezdetének problémája is. Szerző ebben nem mer határozott állást foglalni s azért csak általánosságban, a XIV—XV. század határára helyezi ennek az időpontját. A források nagyon gyérek, sőt mondhatjuk, hogy a mi területünkön a XV. század vége előtt nincs semmi adatunk rá. Természetesen nem vesszük figyelembe Draganu könyvének teljesen hamis eredményeit,1 amelyeket délibábos személy-és helynévmagyarázatokból szűrt le, hanem csakis a kétségtelen történeti források adatait. A Szepesség első ,oláh' telepe az 1497-ben újratelepített Jakabvágása,2 a lengyel Tátrában meg egyenesen a XVI. századig nem találkozunk velük. Csupán Árva megyének ,oláh' telepei lehetnek régebbiek, mert az 1474-es privilégiumuk szerint már ,ab antiquo habuerunt libertatem', ami kétségtelenül jelent néhány évtizedet is. Semmiesetre sem lehet azonban elfogadni К avulják állítását,3 hogy már а XIII. században lehet oláh nyomokat találni. Ebben a munkájában — amelyre még visszatérünk — számos tévedésén kívül Vlach-пак, azaz Oláhnak olvassa az 1272-es oklevél4 ,mons Walch' adatát. Ez az adat azonban minden lehet, csak éppen Vlach nem. Eltekintve attól, hogy különös volna a Vlach-nak Walch alakja, már azért sem lehet helyes Kavulják olvasása, mert ebben az időben a eh nem ch-t (német ch), hanem cs-t jelöl. A Walch tehát nyilván Válcs-nak olvasandó és ez nem egyéb, mint a vlk ,farkas' szóból képzett melléknévnek magyaros alakja (v. ö. : Valkó < Vlkov). A ,mons Walch' jelentése tehát ,farkashegy'. A Knyazsa sem okvetlenül az oláh knez származéka, hiszen a tótban is megvan ,pap' jelentésben — egyébként is közszláv szó — és jelentheti a ,pap birtokát', amint pl. a Püspöki, Papfalva stb. nevek a püspök, 1 V. ö. Tamás, Századok 1934. 211. és Kniezsa, Ethnográfia 1934. 67—9. bírálatait. 2 Jakubjany ; Fekete Nagy i. m. 251. : 'per Theutonos et Sclavos antea possessa', Wenzel: Magyarország mezőgazd. tört. 370. 3 Valasi na Slovensku ; Sbornik na pocest' Jozefa Skultétyho, Turc. Sv. Martin. 1933. 349. 1. 4 Wenzel. IV, 1—2.
