Századok – 1935

Szemle - Breznay Imre: Eger a XVIII. században. I–II. k. Ism.: Eperjessy Kálmán 256

25(1 SZEMLE. valamint jó településtörténeti dolgozatok jöhetnek elsősorban tekintetbe (Tagányi, Hóman, Győrffy, Pleideli, Fekete Nagy, Kötzschke, Kästner, Vancsa, Keyser stb.). A történeti módszertanok rég bevált tanítása, hogy kezdők számára legalkalmasabb középkori feladatok, problémák kitűzése. Az első félév olvasmányai után jól kiválasztott, azaz adatokban gazdag falvak középkori oklevelei alapján e falvak múltját lehetne a hallgatókkal rekonstruáltatmmk. Restringáltabb területen, a rendelkezésre álló időn belül, nagyobb nehézség nélkül elvégezhető dolgozattémát alig lehetne jobbat találni. Dióhéjba sűrítve, már a kezdet kezdetén megismerkedhetik a hallgató a legegyszerűbb módszertani követelményekkel, sőt egybefogó, áttekintőképességének is bizonyítékát adhatja. A későbbi évek folyamán a mai viszonyok közt, természetesen, csupán önképzésre lehet számítani. Ennek irányát és gyümölcsöző tartalmát alkalmas helytörténeti monográfiáknak szakdolgozatokként való kitűzése szabhatná meg. Az már az ellenőrzés körébe vágna, hogy efféle munkák vállalása ne a becsületes dolgozás megker ülése legyen s hogy egyesek ne két-három hónap alatt akarják községük történetét összeállítani. Az új eredményeket hozó szakdolgozatokból továbbra is lehetne doktori értekezés. Azok számára pedig, akik nem kívánnak szigorlatozni, mindenesetre értékesebb lenne a sablonos szakdolgozati témák helyett helytörténeti problémákkal való foglalkozás, mert ilymódon vidékre kerülő tanáraink, fogékonnyá téve kisebb históriai és geográfiai egységek múltjának kérdései iránt, szabad idejüket nemcsak a receptív továbbolvasás, hanem az alkotó munka szolgálatába állíthatnák. Úgy gondoljuk, hogy a fentebb vázolt út követése a jelen körülmények között az egyedül lehetséges a kiáltó hiányok némi pótlására. Többesztendős gyakorlat mutatná meg aztán — bizonyára sok tévedés és kárbaveszett fáradság árán —, hogyan kellene a végleges megoldást előkészíteni. Az Évlapok szerkesztői, de kivált kiadói jószándékának teljes elismerése ellenére is meg kell mondanunk, hogy mindaddig, amíg programmjukat nem tudományos szempontok és e folyóirat lapjain is gyakran hangsúlyozott módszertani alapelvek irányítják, maradandót nem fognak nyújtani. Ha az előttünk fekvő jubileumi számmal szemben el is tekintünk további kritikai megjegyzések tételétől, az ízléses históriai előadás elemi feltételeit sem tekintő részletek (14—15., 132., 154. 1. stb.) olvasása után kifejezést kell adnunk rendkívüli sajnálatunknak és csodálkozásunknak, hogy egy történeti folyóirat szerkesztője nem ismeri Szekfű Gyula „Politikai történet" című tanulmányát, különösen pedig annak finom iróniával írt 429— 434. lapjait a pseudo-történetírásról. (A magyar történetírás új útjai, 1931.) Szeretnők remélni, hogy a következő számok cikkeit már az ott olvasható tanítások szellemében fogja megrostálni, még ha anyagának kilencvenöt százalékát áldozatul kell is ejteni kritikájának. Nem tudományos irányoknak és köröknek a tudomány fegyvereivel való bevallott vagy leplezett szolgálata ugyanis a tudomány megbízhatóságába vetett hitnek méltatlan aláásását jelenti. Kriiiíí Miklós. Brcznav Imre: Eger a XVIII. században. I—II. k. Eger, 1933— 1934. Egri Nyomda E. T. 8°. 288, 336 1. Eger város levéltárában végzett többévi kutatásának eredményeit közli a szerző a fenti cím alatt. Könyvében sok jellegzetes adatot sorakoztat fel a hódoltság után kibontakozó városképről, a lakosságról, a városi háztartásról, közigazgatásról és bíráskodásról. Leírja a mezőgazdasági, ipari és