Századok – 1935

Történeti irodalom - Frey; Dagobert l. Csatkai; André 92

TÖBTÉNETI IRODALOM. 95 kastélyra vonatkoznak. Az elszámolásokban említett nevek az építészen, Carlo Martino Carlonén kezdve, a festők, kőművesek, stukkátorok és szobrászokon végig, a felsőolaszországi vándor művészeknek jellemző csoportja, ahogy őket ezidőben Dél-Németországban, Ausztriában és Magyarországon mindenütt ott találjuk, amint alkalomról-alkalomra gazdát cserélnek, helyről-helyre vándorolnak. Ily tömeges olasz művész- és mesteremberinvázió mellett valóban véletlen, hogy a kastély homlokzatán elhelyezett 18 magyar vezér szobrásza, H. M. Mayr némot eredetű, de valljuk is meg mindjárt, igen közepes tehetségű művész. Az egykorú hírek szerint nagyon elhanyagolt állapotban lévő középkori kastélyt, mint az új épületcsoport magvát, az építész megtartotta az 1663-ban megindult átépítés alkalmával. C'arlone a Palladio-féle homlokzattípust háromemeletre terjedő óriáspilaszter-rendszerrel kombinálta s a tektonikus elemek síkszerű kezelésével, a párkányzat feloldásával, tetőzet feletti folyosók, loggiák és karcsú hagymasisakkal borított saroktornyok alkalmazásával a magyarországi korabarokk építészet egy egészen magábanálló, sajátos, izolált alkotását hozta létre. Mint maga a kastély, úgy nagytermének „Tencala" szignatúrával ellátott mennyezetfestménye is eltér a délnémet-osztrák-magyar mennyezetfestészet megszokott, illuzionisztikus irányától és inkább Andrea Sacchi és Carlo Maratta szigorú kötöttségű irányához mutat igazodást. A menynyezetkép Psyche és a Hesperidák mondáját körülményes módon szövi össze egv nem eléggé világos, magyarvonatkozású programmal és a cselekményt egyes magyar vidékek allegóriáival komplikálja. A kastély legújabb átépítése már a klasszicizmus idejébe esik. A kőszobrászat terén a kismartoni kastélymunkálatok egész szobrászgenerációkat foglalkoztattak, melyek neveit a hercegi levéltár elszámolásai és a plébániák anyakönyvei őrizték meg számunkra. A többnyire ismeretlen mesternevek sorából nagyobb képzettségénél fogva kiemelkedik a több generáción keresztül Kismartonban működő Hadi- és Ham-szobrászcsalád. A festészet terén az Egerben is működött Franz Sigrist a legkiemelkedőbb művésznév, mellette a Budán és más magyar városokban foglalkoztatott Franz Xaver Wagenschön és a Bécsben született, de Sopronban megtelepedett, bámulatosan termékeny Stephan Dorfmeister képviselik méltóbb formában a bécsi barokk festészeti iskolát. A klasszicizmus korának sok kiváló festőművészétől őriznek műveket a herceg Esterházy és Wolf műgyüjtemények, egyes darabokat néhány nemesi és polgári család is. A rövid körvonalaiban ismertetett anyag művészettörténeti feldolgozását, szoros együttműködésben a vállalat szellemi vezérével, F.-vel Cs. végezte. F. tollát dicséri ezenkívül a kötet széleskörű áttekintéssel, páratlan anyagismerettel és biztos ítélettel megírt, mélyenjáró áttekintő bevezetése. Az előszót Karl Ginhart, az osztrák műemlékhivatal vezetője és a Kunsttopographievállalat jelenlegi szerkesztője írja. A herceg Esterházy-család levéltárának idevonatkozó okiratanyagát a bécsi Staatsarchiv azóta fiatalon elhúnyt kiváló levéltárosa, Rudolf Wolkan kutatta fel. Az épületek alaprajzi és tervfelvételeit Emmerich Sigris készítette. A minden elismerésünket kiérdemlő fényképfelvételek