Századok – 1935

Történeti irodalom - Pfeiffer János l. Lukcsics Pál 96

96 TÖRTÉNETI IRODALOM. javarésze Bruno Reiffenstein és az osztrák Lichtbildstelle műhelyéből került ki. A nagy tudománnyal megírt, ízléssel, gonddal, kiváló hozzáértéssel készült kötethez munkatársaknak és kiadónak egyaránt szerencsét kell kívánnunk. Bensőnkben azonban lehetetlen rá nem eszmélnünk, hogy a szellemi téren szenvedett csatavesztések nem kevésbbé végzetesek, mint a harctériek, annál inkább, mert semmiféle hadiszerencse többé nem fordíthatja azokat jóra. Az Österreichische Kunsttopographie Burgenland kötete is ily soha jóvá nem tehető csatavesztése a magyar tudománynak és annál lesújtóbb, minthogy nem a vak végzet, hanem saját mulasztásunk idézte elő. Fleischer Gyula (Bécs). Lukcsies Pál—Pfeiffer János: A veszprémi püspöki vára katolikus rcetauráció korában. (A Veszprémi Egyházmegye múltjából I.) Veszprém, 1933. Egyházmegyei könyvnvomda. 8°. 254 1. A helytörténeti kutatás új abban megindult mozgalmának egyik jelentékeny eredményét üdvözölhetjük ebben a könyvben. Szerzői a veszprémi levéltárak gazdag kiadatlan anyagának egybegyűjtésével városuknak folyamatos és részletekbe bocsátkozó történetét kívánták megrajzolni arra az időre, amelyre vonatkozóan történetírásunk eddig csak nagyjából vett és általános érvényességű képet alkotott. A kitűzött feladat minden szempontból hálás és a szerzők fáradtságot nem ismerő szorgalma, odaadó tárgyszeretete már csak abban is megtalálja a maga jól megérdemelt jutalmát, hogy művük megjelenése után azonnal nélkülözhetetlen segédeszközzé vált mind a magyar művelődés, mind pedig a magyar művészettörténet számára. A város tulajdonképeni magjának, a várnak topográfiai meghatározásával indul meg a könyv. A rendelkezésre álló anyag alapján rekonstruálni igyekszik a várban elhelyezett épületeknek s maguknak a várfalaknak helyét és elrendezését s mérlegre teszi a váltakozva, majd a török, majd a keresztények részéről folytatott ostromok pusztításait. Azután az 1696-i dicalis conscriptio alapján a visszafoglalt város lakosságát, háztulajdonosait veszi vizsgálat alá. Az összeírásból kitűnik, hogy a vár alatt, illetőleg magában a várban a katonaság birtokában 238 ház, a polgári foglalkozást űzők birtokában 61 ház volt. Feltűnően csekély a házakhoz tartozó földbirtokok és szőlők arányszáma. Mint különösen fontos és érdekes jelenséget említjük meg, hogy az összeírás tanúsága szerint 1696-ban Veszprém iakossága színmagyar volt. E felsorolás után a vár egyes épületeinek viszontagságos sorsát tárják fel a szerzők. Közintézmények és magánházakra vonatkozó építési, bontási, adásvételi adatok sűrű tárháza ez a fejezet, mely a romjaiból feléledő város topográfiai berendezkedésére vet világot s egyben értékes adalékokkal szolgál a békés élet folytán bekövetkező változásokra is. E változásoknak L. és P. külön fejezetet is szentelnek, melyben főként